Valóság a művészet tükrében

„A kultúra nem ment meg semmit és senkit, nem is igazol,

de emberi alkotás: az ember önmagát vetíti belé, magára ismer benne;

csak ebben a kritikus tükörben látja meg tulajdon képét.”

(Jean-Paul Sartre)

A 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiírása szervesen kötődik az előzőhöz, hiszen a kurátor, Ferencz S. Apor, érzékenyen reagálva az elmúlt évek globális stressz- és kiszámíthatatlanság-faktorára, a felhívásnak a Stratégiák nevet adta.

A stratégia mint fogalom elsődleges értelmében a hadviselésben volt használatos, és a háború megnyerésének művészetét jelentette. Bár napjainkban sokkal szerteágazóbb jelentéstartalommal bír, sajnos jelenlegi helyzetünk a fogalom eredeti konnotációját is eszünkbe juttatja. Nemcsak a szomszédos országban dúló, hanem a napjaink egyre égetőbb ökológiai katasztrófája ellen vívott háborút, a még véget nem ért pandémiával való küzdelmet, a jövőben egyre inkább felgyorsuló és előre látható energetikai válságot, a gazdasági hanyatlást, és még sorolhatnánk.

Az idei felhívásra beérkezett munkák száma az előző évekéhez képest sem csappant számottevően, 844 alkotó 2000 pályamunkájából válogathattak a zsűri tagjai, ami ez alkalommal is a művészek töretlen fogékonyságát, tenni akarását példázza. A biennálé törzsanyagába ez alkalommal 303 munkát válogattak be, amelyeket a Sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ (okt. 6. – nov. 26.) és a Csíki Nemzeti Múzeum termeiben (okt. 7. – nov. 18.) mutattak be.

Végignézve a Biennálé törzsanyagát, joggal gondolkodunk el azon, hogy milyen kreatív stratégiákat ajánl a művészet a globális szinten megváltozott körülményekre, a bizonytalanságra, mely egyre erőteljesebben érezteti hatását hétköznapjainkban? Tudunk-e valamiféle kapaszkodót találni a kiszámíthatatlanságban, az előreláthatatlanságban? Hogyan szövik át és befolyásolják személyes, egyéni életünket a nagyvilágban játszódó események, és milyen választ tudunk rájuk adni?

A sokszorosító grafika az egyik legmegfelelőbb műfaj egy kritikai attitűd kifejezésére, hiszen egyik fontos szerepe és célja az, hogy megkérdőjelezze a vélt és valós realitást, és ha kell, akár könyörtelenül szembesítsen a körülöttünk levő valósággal. Mindezt a technika is adja, hiszen a sav, a réz, a tű vagy a véső segítségével létrejött munkákban benne van a határozott és erős kifejezés lehetőségének a lényege.

A 7. Székelyföldi Grafikai Biennáléra beválogatott törzsanyag technikailag nagyon szépen ötvözi a nemesgrafikai eljárásokat a digitális megoldásokkal, érdekes és egyedi kísérleteket és vizuális nyelvet hozva létre. A mechanikus eljárások élesebb vonalvezetése, hidegebb stílusa organikusan párbeszédbe lép a síknyomás, szitanyomat, digitális és egyéni technikák finomabb, lírikusabb vonalvezetésével. Technikai kivitelezésüktől függetlenül témaválasztásuk nagymértékben egy abszurd, hideg, fenyegető világot tár elénk. A munkák színvonalas kivitelezésükkel és témaválasztásukkal komoly reflexióra szólítják fel a nézőt. Összességében – ­Sartre-t parafrazálva – elmondhatjuk, hogy egy olyan kritikus tükörben láttatják közeli és távoli környezetünket, amely akarva-akaratlanul változtatásra, továbblépésre ösztönöz.

7. Székelyföldi Grafikai Biennálé, Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda) – Erdélyi Művészeti Központ (Sepsiszentgyörgy), 2022.

‍