Utazás férfiak és városok közt

‍

Szeretkezés német strandolók mellett, gyanta helyett karamellizált cukor, kalóriák számolása, Budapest, Párizs, Prága, Bergman, elhagyatottság. Nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne körülírni Bakos Gyöngyi Nyolcszáz utca gyalog című debütáló kötetét, melynek főszereplő-narrátora állandó mozgásban van európai nagyvárosok és vidéki települések, különböző férfiak, illetve Ingmar Bergman-filmek között.

A kisregény narrátora, egy fiatal filmkritikus, folyamatos súlyproblémái mellett erős apakomplexussal küszködik, fiatal felnőttkora főleg férfiakhoz köthető élményeit meséli el töredékes részletekben. A különböző fejezetek közötti kauzalitás felfüggesztődik, ahogy látszólag esetlenül villan be egy-egy kép némelyik férfival való kapcsolatából. „Túl korán haltak meg a férfiak az életemben”, állapítja meg a narrátor az apja és nagyapja kapcsán, de az elhagyatottság folyamatosan ott lebeg Damoklész kardjaként az elbeszélő feje fölött, még akkor is, mikor a történet végére láthatóan célba ér, belefogy az esküvői ruhájába, „simán feljön a cipzár”, és „most egy igazi esküvő lesz,” de a félelem nem szűnik: „nem is attól félek igazán, hogy lezuhan a repülővel, vagy felrobban a reptéren, hanem hogy elhagy.”

Bakos Gyöngyi főhőse egy körkörös, végtelenített spirálban éli az életét, az idő sem igazán telik, csak a szereplők és a környezet váltják egymást: „felcserélhetők a szereplők, a kanapék, a kerület, a lakás. A póz ugyanaz, két éve, meg most is, semmi nem változik.” Bár a kötet rövidebb fejezetekre van osztva, melyeknek címe egy-egy Bergman-filmcím, ezek létjogosultsága, indokoltsága erősen megkérdőjelezhető. A fejezetek, ahogy az elbeszélő is utal rá, felcserélhetők, címük és elhelyezésük esetleges. Ami az idő múlását jelölheti, csupán az esküvői ruháig leadott kilók, a főhős szabadságát a könnyedség, a világból való kifogyás, illetve a férfiak és a városok közötti lebegés határozza meg: „reggel megint könnyebben ébredek,” „felszállnék és lebegnék.”

Bár a kötet fülszövegével ellentétben nem gondolom, hogy Bakos Gyöngyi kötete megkerülhetetlen lenne a fiatal magyar próza térképén, minden bizonnyal egy jó kezdet, és egy olyan művet sikerült az olvasók elé tennie, mely bátran problematizálja a fiatal értelmiségi nők életét.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utca gyalog. Magvető, Budapest, 2020.

‍