Újrateremtése a világnak

A bolygó búzavirágszemű lakosságát egyre komorabb modorban ijesztgeti klímakatasztrófával számos nemzetközi szerv, tudóstestület és őrültnek tetsző mozgalmár. A vészjósló jeleket ugyan látjuk, érezhetőek, de még odébb van annak kritikus tömegbázisú rádöbbenése, hogy ha a fene nagy fejlődési lendületben elemésztjük az életterünket, az kibillen egyensúlyából, s a fellépő katasztrofális természeti jelenségek következtében megújulni képtelen létkörnyezet egyre hangsúlyosabb zsugorodása elvezethet az emberi faj részleges vagy teljes kipusztulásához. A természet éltető ciklusai helyett az állandó pörgéshez idomított piacnak áldozunk, hovatovább átruháztuk rá azt az érintetlenségi tabut, amellyel egykoron az élő környezetet tiszteltük meg. Ne avatkozz a piacba, hadd szabályozza önmagát, különben összeomlik – harsogja az istenített közgazdász szaktársadalom, és mögötte ezt bőgjük mind. Nem vesszük észre, hogy a természeti és észszerű emberi törvények alól magát kivonni igyekvő profit fütyül az életre.

Egy indián bölcselettel ugyanezt mondatja kicsiben Gauder Áron, a Kojot négy lelke egész estés animáció alkotója. A körülbelül idézett nyitó felirat így szól: amikor a természeti környezetünket teljesen elpusztítjuk, majd akkor döbbenünk rá, hogy a pénz nem ehető. Gauder itt rögtön besorolja alkotását egyrészt a cli-fi (climate-fiction), másrészt az ökodráma alzsánerbe tartozó művek közé, és az első jelenet is ezt támasztja alá. Egy fenyegetően tekeredő fekete kígyó átalakul olajvezetékké, amely hosszan nyúlik az észak-amerikai síkságon keresztül, a cső nyitott végét buldózerek övezik és néznek farkasszemet egy magasba nyúló, üdén zöldellő magányos hegycsúccsal. Okostelefonokat pöckölő triász száll ki egy luxusautóból, és dölyfösen arra utasítják a buldózerkezelőket, hogy a hegyet hordják el, még úgy is – és főként úgy –, hogy a természetvédelmi engedély kiállítása késik. A hegyen viszont, környezetvédelmi aktivisták gyűrűjében, egy öreg indián az esti tűz körül belekezd a teremtés meséjébe.

Az indián életforma kipróbálásának, illetve az indián bölcsességek elsajátításának van múltja és van jelene a magyar alternatív kultúrtérben (a bakonyi és vértesi indiántábort 2023-ban is megszervezték). Többek mellett Cseh Tamás volt az egyik legismertebb művész-mozgalmár, aki felkarolta, tanító életformaként gyakorolta, hagyományt teremtett neki, sőt, az indián mítoszokat írott és hangzó termékként magyar nyelven széles körben is elérhetővé tette (a Csillagokkal táncoló Kojot című könyv 2006-ban és lemez 2007-ben). Gauder Ádám ebből a gyűjteményből, családbaráti kapcsolat révén egyenesen Cseh Tamás gyűjtéséből kölcsönözte a világot, és benne minden alakot a rajzfilmhez, illetve az ő egykori alkotótársa, Bereményi Géza forgatókönyvírói segítségével formált a mesékből látszó tananyagot, amely közel száz grafikus-animátor keze munkáját dicséri. A manapság hódító gépi rajzfilmgyártás helyett tehát hagyományos, rajzolt módszerrel kimunkált mű a Kojot négy lelke, Magyarország nevezettje a 2024-es Oscar-szemlén.

Gauder és a Kojot-karakter kapcsolata jó tíz éves múltra tekint vissza, rendezett ugyanis már két olyan kisfilmet az egész estés alkotás előtt, amelyekben a prérifarkas főszerepet kapott (Kojot és a szikla, Kojot és a sápadtarcú). Míg ezekben Kojot alig több egy emberi tulajdonságokkal felruházott vadnál, aki egyrészt fázik, de megölhetetlen, majd túljár a kereskedő eszén, az egészestésben az Öregember teremtőtársaként lép elő. Őt nem a Nagy Titokzatos hívta életre, mint a vizet, a kacsákat és az Öregembert, hanem az Öregember álmából lényegült valósággá. (Itt kissé át lett írva a Cseh Tamás-féle Kojot megteremti a világot mese, ugyanis abban egy vegyes entitás, Kojot-Öregember teremt meg a vízen és a kacsákon kívül mindent.) A Kojot négy lelkében Öregembert álmában látogatja meg Kojot, éhesen kaffog és acsarkodik, ölni kíván, hogy jóllakhasson. Ezt Öregember nem tűri, és a prérifarkas négy lelkéből dühében egyet rögtön ki is mulaszt.

Kojotnak három lelke-élete marad még, összeszedi tehát magát, ellop egy keveset a varázsagyagból, és megteremti az első emberpárt, azután, hogy a piszkozatot kidobta a tengerbe. Ebből az antropomorf, de véglegesre nem formázott, vakon tapogatózó lényből születik a rajzfilmben a másik világ, kap erőre a másik teremtés- és fejlődéstörténet, amely mindannyiunk számára itt, a zsidó-keresztény kultúrkörben oly ismerős. Visszatérve Kojotra, ő nem túlzottan erénylény, valójában teremtőként egy erkölcsi nulla, akit továbbra is elsősorban a jóllakás motivál. „Megteremti tehát az ölést”, és megfertőzi vele saját két kis teremtményét is, amelyből rögtön baja származik, ugyanis Öregember ismét éktelen haragra gerjed Kojottal szemben, de befogadja az emberpárt, mert azok rá nagyon hasonlítanak. Az emberek azonban képtelenek kivonni magukat a nagy síkságok és hegyek között kóborló s fejét mindig valami erkölcstelenségen törő prérifarkas befolyása alól.

Kojot addig ármánykodik, míg egymásnak ugrasztja az élővilágot, egyfajta görög mitológiai fordulattal a villámot-tüzet is ellopja, illetve bosszúból felszabadítja. Öregember bölcs békítő fellépése nyomán a belátóbb többiek Kojotra végzetes ítéletet hoznak, és kiűzik a paradicsomból. Kojot viszont bosszút forral, amelynek végjátéka gyanánt buldózerek állnak a hegy előtt. Napjaink öko­drámáját tehát a teremtés-alkotás folyamatában már létezett erkölcstelenség és mohóság szülte, egykorú mindannyiunkkal, mostanra viszont létrehoztuk a pusztító eszközöket is, és kiöltük magunkból az együttérzés, a természeti harmónia megtartásához szükséges elemi bölcsességet – nagyjából így összegezhetjük Gauder felnőttek és nagyobb gyermekek számára szőtt meséjét.

Gauder és alkotótársai ráérősen gazdagítják a világot, színpompás, bő ecsetvonású, rétegelt vizuális mélységet teremtenek. Humorral és közérthető filozófiai eszmefuttatásokkal kevert drámai pillanatokat hoznak létre, a játékidő utolsó negyedében viszont a kényelmesen építkező elbeszéléshez szokott néző számára talán kissé túlpörög az eseménysor. Az addig szemet-lelket kielégítően, lomhán épülő mítoszfüzér kihagyásos történelmi adalékú lezárást kap, a végkifejlet visszakapcsolása a jelenbe sem zajlik zökkenőmentesen, de az addig megtett út tanulságait a korábbi önmagához mért narratív kapkodás nem árnyékolja, nem nullázza le. Hiszen a folyamatban újratanultuk minden lét forrásának, a Nagy Titokzatosnak világformáló erkölcsét, az élőket egyenlőséggel felruházó lényeges természeti törvényeket, egyszersmind hiányuk riasztó veszélyét, a bűvös négyesség (égtájak, évszakok) elemi életfenntartó erejét s a harmónia elpusztítására vágyó telhetetlenségnek a következményekkel nem számoló morális méregét. Az ember még saját érdekében sem lesz képes visszavezetni a világot annak egykori állapotába, míg a prérifarkas valamely lelke dolgozik benne, a világ viszont újrateremtheti önmagát, ha engedjük. Ha végre kiszállunk a buldózerből.

‍

Kojot négy lelke, színes magyar animációs film, 106 perc, 2023. Rendező és forgatókönyvíró: Gauder Áron. Író: Bereményi Géza. Animációs rendező: Baumgartner Zsolt. Szereplők: Papp János, Bozsó Péter, Széles Tamás, Pikali Gerda, Vida Bálint, Vida Sára, Scherer Péter, Kautzky Armand.