.svg)
Mit kezd magával minden idők legunalmasabbnak ígérkező nyári vakációjában egy magányos kisfiú? Természetesen megpróbál öreg ufológus barátja buzdítására kapcsolatba lépni az űrlényekkel. Amikor pedig Majken, az ufó önműködő csavarkulcsát keresve a Földre érkezik, Pöttöm Allannek minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy új ismerősét megmentse.
A filmszerűen pörgő kalandos eseménysorozat egy olyan főhős körül bontakozik ki, aki egyfajta emberantennaként létezik már azelőtt, hogy a szomszéd öreg bácsi ezüstpapírba csavarná, és felküldené a tetőre az ufóktól érkező jelzések felfogására. Allan nyári vakációja magányosan kezdődik: két éve nem tudnak nyaralni menni, mert édesanyja egy munkahelyi lehetőség miatt elköltözött tőlük; legjobb barátját elvitték a nehezen kezelhető gyerekek intézetébe, édesapja pedig egész nap dolgozik. Pöttöm Allant ez a helyzet érzékennyé teszi az őt körülvevő világra, észreveszi az emberek közötti viszonyokat, és folyamatosan rákérdez a dolgokra, például arra, hogy miért nem viszik a gyermekére ordibáló anyát a nehezen kezelhető felnőttek intézetébe, ha már létezik nehezen kezelhető gyermekek intézete? Majken érkezése, az elveszett csavarkulcs keresése, az űrlényt elrabló karbantartónak és cinkosának üldözése, a magángyűjtő laboratóriumából való kiszabadulás mind olyan események, amelyek megtörik a magányt, de Allan nem válik instant módon tipikus, idealizált hőssé: nyugtalanság, idegesség, aggodalom tölti el a kalandok során. John Kenn Mortensen grafikaszerű illusztrációinak a stílusa ezt a nyomottabb hangulatot idézi meg, míg a szöveg könnyedsége, humora, néhol groteszk színezete gördülékennyé és élvezetessé teszi az olvasmányt. Így az derül ki, hogy a szorongás végső soron rendjén van, hisz a barátság érzése, az empátia és a jólelkűség ennek a bénító erőnek az ellenében fog hatni.
Amikor a történet végére sikerül legyőzni a veszélyeket, és biztosítani Majken hazajutását a Neonfény sugárút 38-ba, akkorra az űrlény és a kisfiú szoros barátsága már lehetővé tette a gondolatátvitel útján való kommunikációt, ami annak a jele, hogy Pöttöm Allan méltó az emberantenna szerepére.
Line Knutzon, Peter Frödin: Pöttöm Allan, az emberantenna. Koinónia, Kolozsvár, 2014.
