.svg)
A Helikon Irodalmi Folyóirat második áprilisi lapszáma egy különleges témával foglalkozik: kocsma és kultúra kapcsolatát járja körbe. A lapszámbemutatóra csütörtökön, május 18-án került sor, az eseménynek a Bulgakov Irodalmi Kávéház biztosított helyet. Moderátorként Horváth Benji volt jelen, a beszélgetésben a lapszámban publikáló szerzők közül Kali Ágnes, Sánta Miriám, Fischer Botond és Nagy Zalán vettek részt.
A beszélgetést megelőzően Benji felolvasta Peer Krisztián A lelkesedés című versét, ezt követően elmondta, hogy azért szeretett volna ezzel kezdeni, mivel kicsit olyan ez a vers, mint egy utolsó dinoszaurusz. A vers önmagában tematizálja ezt a szociális, ivogatós kocsmai költészetet, de ugyanakkor előhozza ennek változását, kihalófélben levő problematikáját.
A meghívottakhoz intézett első kérdés azt boncolgatta, hogy valóban létezik-e a kocsmai irodalom, és ha igen, lejárt-e már az ideje? Kali Ágnes szerint a kocsma egy meghatározó helyszíne az irodalomnak, az ilyenfajta irodalomra igény még mindig van, viszont a kocsmák átrendeződése, változása magával hozta az általuk alakult irodalom változását is: „Igény lenne, de azt hiszem új tereket kell találjunk”. Nagy Zalán elmondta, hogy a lapszámban publikált szövege leginkább azokat a kérdéseket járja körül, hogy mi is az, ami a kocsma után vagy előtt van, kiemelve, hogy nem feltétlen talál igazi, önazonos tapasztalatokat a kocsmákkal. Ugyanakkor Fischer Botond rámutatott, hogy a kocsmairodalom annyira mégsem mondható kihalóban levőnek, hiszen ez az adott lapszám is tele van kocsmaromantikával: nem feltétlen a kocsmairodalommal van probléma, hanem a kocsmákkal. Sánta Miriám elmondta, hogy ironikus, hogy felkérték publikálni ebbe a lapszámba, hiszen ő maga nem igazán iszik. De ettől függetlenül tapasztala szerint, ha az irodalmi élet része akar lenni, akkor előbb-utóbb a kocsmában fog kikötni, hiszen a kocsmák olyan gócpontok, ahol gyakran találkoznak az irodalmi életben résztvevő személyek. Ezután a meghívottak első kocsmai élményeikről beszéltek, s három rövid kérdésen belül megtudhattuk, milyen piának, milyen állatnak mondanák magukat, s milyen mitikus figurával tudnának azonosulni a legjobban.
Az estet felolvasás követte. Sánta Miriám Feketebárány blues című szövegét hozta el, Fischer Botond A gomba című prózájának első felét olvasta fel, Nagy Zalán Mezcal days című versét, Kali Ágnes pedig meghajlott kocsmakereszt című szövegét olvasta fel. A felolvasás első fordulóját Horváth Benji zárta, aki Vermesser Levente A kávéba adagolt konyak találkozása az irodalommal és egyéb hangsúlyos esetek prózájából olvasott részleteket.
A beszélgetést folytatva Benji a következő kérdést tette fel: mágia a kocsmában, vagy kocsmamágia? Kali Ágnes szerint a kocsmáknak a mágiájába beletartozik az, hogy kit fogadnak be, s kit dobnak ki, ugyanakkor nagyon sokat elmond egy kocsmáról a törzsvendégi köre. Amíg Nagy Zalán a kocsmák mágiáját, az összeülés kultuszát rituálészerűnek írta le, addig Fischer Botond ezt ugyancsak a kocsmaromantika fogalmához kötötte. A gondolatmenetet Sánta Miriám zárta, behozva a kocsma mint csatatér motívumát. Az est során a továbbiakban olyan kérdések vetődtek fel, mint hogy az irodalom és kúltúra kontextusában mennyire jelent problémát az alkoholizmus mint népbetegség, illetve hogyan is képzelhetjük el a jővőben a kocsmákat?
A lapszámbemutató a felolvasás második körével zárult, aminek keretein belül Horváth Benji Antal Balázs az örök kocsmám című versét olvasta, Kali Ágnes Ketrecharcos, kérlek című versét, Nagy Zalán tűzfészek című szövegét, Fischer Botond az első körben olvasott prózájának második részét, s végül Sánta Miriám a Megadeth Live In Budokan című versét.
Fotók: Szilágyi Z. Ákos
