Túl a tengeren, túl a láthatáron

Moszkvai művészcsaládban született a már húsz éve Kolozsváron élő és alkotó Anastasia Vdovkina tűzzománcművész, munkáit többek közt Ausztriában, Hollandiában, Indiában, Németországban, Oroszországban, Svájcban, Szlovákiában, Ukrajnában, valamint Magyarországon és Romániában tekinthette meg a műkedvelő közönség. Többszörösen díjazott, tevékeny alkotó, legutóbbi kolozsvári kiállítása Tengerek és egek kalandorai címmel a Művészeti Múzeumban nyílt meg idén nyáron, és miközben ezeket a sorokat írom, újabb kiállítását rendezi a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen.

Anastasia Vdovkina a kilencvenes évek első felétől kezdett tűzzománctechnikával dolgozni édesapja, Nyikolaj Vdovkin képzőművész mentorálásával. Munkáit komplex szimbólumvilág, egyfajta ősi rend és kísérletezőszellem együttese jellemzi, valamint különböző anyagok (fémek, réz és acél, textilek és fák) ötvözete. A kolozsvári kiállítás ismertetőjében közölt művészi hitvallásából kiderül, Vdovkina két meghatározó kategóriára osztja tűzzománcmunkáit: ikonokra és szabad tematikájú munkákra – utóbbiból láthatunk többet a kolozsvári kiállításon. „Egy ikon megalkotása számomra nem a vallási kánonhoz való szigorú ragaszkodás, ugyanakkor nem is a hagyományok szabados megközelítése. Igyekszem megtalálni a kettő közötti arany középutat: tisztelem az ikonográfiát a maga jellegzetes szabályainak megtartásával, ugyanakkor igyekszem saját víziómat is megformálni ebben” – állítja a művész. Szabad tematikájú munkáit a kísérletezés határozza meg: új kifejezési módok és kompozíciós megoldások felkutatása, ehhez sokszor vegyes médiás felületekhez, többféle anyag meghökkentő kombinációjához fordul: „[…] szeretem ötvözni ezeket az anyagokat [tűzzománc, réz, acél] fával, fémmel, kövekkel, textilekkel, spárgával. Úgy látom, ezek az egymás mellé állított anyagok kihangsúlyozzák a tűzzománcmunkák mélységét, jól kiegészítik egymást. […] Mint minden művész, én is szeretem a maszk témakörét. Legújabb tematikus érdeklődésem az erdélyi motívumok. A népi motívumok és szimbólumok grafikai átváltozásán keresztül közelítem meg múlt és jelen, kozmosz és ember szoros kapcsolatát.”¹

Ezek elevenednek meg a fehér falaktól eltávolodó, textúrákban és mintákban gazdag, mégis pontos arányérzékkel és egyfajta megmagyarázhatatlan szerénységgel összeállított munkákon. Nem véletlen tehát, hogy amint a kiállítás címe is jelzi, a munkák egyik szervezőeleme az utazás, felfedezés, eltávolodás a közelítés révén (a teljesség igénye nélkül csak néhányat említek ezekből: Regatta, számos Hajó és sziget, valamint a Napnyugta vörös csónakjai a zöldes vízen). Ugyancsak a víz vonzáskörénél maradva a halak mint régi keresztény szimbólumok is új értelmet nyernek a Jurta című munkában (és annak kiváló párján, az Evezősökön). A rendhagyó keretezés szerepét is fontos megemlíteni, például a Jurta, az Evezősök és a Szarvasösvényt négy oldalról keretező bumerángok, mint az elmozdulás és visszatalálás ősi jelképei – jól kapcsolódva a kiállítás címéhez is –, valamint a Patak című munkát keretező kövek és roncsolt deszkalap. Az anyag ugyanis nem csak tökéletes állapotában válhat a kompozíció részévé, jól látszik a Régi ház és a Hajó című munkákon, hogy már korróziós állapotában, rozsdásan is fontos eleme lesz a kompozíciónak, ez szolgáltatja többek közt a Régi ház sötét, nyugtalanító tónusait.

A fentebb említett motívum-központúság szempontjából mindenképp fontos kiemelni az Emlékezve a régiekre című, népi szőttest és petróleumlámpát ötvöző csendéletet, mint egyfajta szintézist a régi-új dimenziók megragadásában, a hagyomány és újítás közötti elmozdulás leképezését a tökéletes mozdulatlanságban.

‍

Anastasia Vdovkina: Navigatori pe mări și zări (Tengerek és egek kalandorai). Kolozsvár, Művészeti Múzeum, 2024.

Jegyzet

¹          Forrás: a Kolozsvári Művészeti Múzeum román nyelvű kiállítás-népszerűsítő anyaga az intézmény hivatalos honlapján, a szerző fordításában: https://www.macluj.ro/exhibitions/anastasia-vdovkina-navigatori-pe-mari-si-zari#images (Utolsó hozzáférés: 2024. 07. 15.)

‍