Tudósítás a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválról – Mechiat Zina és Terék Anna könyvbemutatói

„A válasz ott van abban, amit nem csuklóból csinálunk”

A 2026-os Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál zárónapján került sor Mechiat Zina frissen megjelent második, a Bermudák találkozása tilos című verseskötetének bemutatójára. A költővel Karafiáth Orsolya beszélgetett.

A kötetbemutató elején Karafiáth Orsolya négy, a költőtől származó mottót olvasott fel, ezt követően Mechiat Zina Beavatás című versét hallgathattuk meg. A bemutatón említésre került az Álomból föl, vidékre le című első kötet és ennek személyességétől való eltávolodás is. Mechiat elmondta, valami nagyon mást szeretett volna megírni, mint korábban, így ebben a kötetben személyestől, befelé tekintéstől a kifelé fordulásig, az én és a világ viszonyáig jutunk. Karafiáth kérdésére a címadó titokzatos jelenség, a bermudák jelentése is kibontásra került. Mechiat számára a bermudák az alternatív valóság leképzői, olyan nyelvi-képi kifejezők, amelyek a saját, egyéni valóságok egymásmellettiségét ragadják meg.

A kötet kiindulópontja tehát az a mindenkori felismerés, hogy a valóság töredezett, ki-ki saját valóságértelmezéssel bír, amelyek egymástól távoliak lehetnek. A kötetnek főbb egységei a testtel való kapcsolódás és a szorongás megélései, a természettel való kapcsolat és a befelé fordulás, illetve az én és a világ valósága, az egyén és a világ kapcsolata.

Karafiáth kiemelte, hogy a ciklusok egymásba folynak, közöttük haikuszerű szövegek az átvezetők, majd rákérdezett ennek motiváltságára. Mechiat válasza lehetőséget adott a jelenlévők számára, hogy az ő alkotói „szemén” keresztül lássanak: beszélt filmszerűségről, a hangulatok színek általi megképzéséről, a képek és villanások minél pontosabb megragadásáról és arról, hogy a haikuszerű átkötések mintegy előrevetítik az adott szövegegység alaphangulatát. Írásaiban Mechiat különböző nyelvi rétegeket használ, mert úgy hiszi, hogy a különböző élethelyzetek és tapasztalatok más-más nyelven beszélhetőek el.

A bemutatón elhangzott második vers kapcsán aktuális világpolitikai helyzetek, háborúk és emberellenes cselekedetek kerültek fókuszba. Mechiat hangsúlyozta a konkréttól való elemelés fontosságát a versek hosszabb élettartamáért és az univerzális problémák megragadhatóságáért.

Mechiat Zina a neoavantgárd „szülötte”. Kötetében a tükör, az üveg, a töredezettség, a szilánkosság különös hangsúlyt kap, az egymás és a világ megértésére tett kísérleteket a pedig a kötetborító is kiemeli.

A kötetbemutatón megfértek egymás mellett nehéz filozófiai témák, gyerekkori személyes élmények és félelmek, valamint a humor és a játékosság is.

‍

„Felelősségünk minden ember iránt van, csak nem tanítja meg senki, hogyan.”

Terék Anna Jég című legújabb kötetét a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál utolsó napján mutatta be a szerző jelenlétében Valuska László. A kötet a hét könyveként is szerepelt már a Könyves Magazinon.

A beszélgetés sokrétű, személyes és kollektív traumákat, kisebbségi létélményt és az azzal való együttélést, transzgenerációs félelmeket és hozományokat taglaló kusza gondolatfolyam volt. Tele személyességgel, érzékenységgel, empátiával, pszichológusi és költői tudással. Felelősek vagyunk-e egymásért, s ha igen, meddig terjed ez a felelősség? Hogyan tudunk jól figyelni, jól bele- és átérezni? Hogyan lehet jól lenni vajdasági magyarként, erdélyi magyarként, kisebbségi magyarként, a sehova sem tartozás létélményével, ha mindig csak valamihez képest határozhatjuk meg magunk? Milyen lehet úgy felnőni, hogy a háború a mindennapi valóság része? És hogyan lehet felnőve olyanokkal kapcsolódni, akik tankönyvekből is csak alig ismerik mindezt?

A kötet bemutatóját ilyen és ehhez hasonló témák keretezték. Terék Anna beszélt nagyanyai és anyai félelemörökségekről, arról a túlélési- és háborús tapasztalatcsomagról, amelyet nagymamájától kapott. A személyes érintettség és érdeklődés mellett nagy hangsúlyt kapott a PTSD és a vietnámi veteránok, a költő pszichológusi munkája és a gyerekkori élmények felidézése is. Valuska műfaji behatárolhatóságra vonatkozó kérdésére Terék Anna elmondta, verseket akart írni, amelyeket a szerkesztő verses regényként definiált, Valuska pedig már regényként említ. Terék Annának a direkt érzelmekhez való kapcsolódás a versben lehetséges leginkább. A kötet 100 verset tartalmaz, amely öt versbeszélő élete és szólama, 50 női és 50 férfi, amelyekben elengedhetetlen, hogy a nézőpontok és megélések szemben álljanak és kiegészítsék egymást.

A költő nagymamája, vietnámi veteránok és Rambo ugyanúgy inspirációs forrás volt a karakterek megírásában, akik, bár különböző generációk tagjai, különböző térségek lakói, mind-mind szenvednek, hordozzák magukban felmenőik és környezetük félelmeit, szorongásait, traumatikus tapasztalatait, közben pedig keresik saját boldogulási- és túlélési lehetőségeiket.

A beszélgetésben elhangzott egyéni és kollektív tapasztalatok és nehéz valóságok mélyítését adták azok a versek, amelyek a különböző elbeszélők hangját szólaltatták meg Terék felolvasásában. Terék Anna mindig nehéz, mindig létfontosságú témákkal foglalkozik, amelyek nyitott, empatikus befogadói választ kívánnak. De bármilyen nehezek is legyenek, az olvasókat nem rettentik el, ahogy ezt a bemutatón egybegyűltek számossága és a dedikálásra várók kígyózó sora is mutatta.

‍