.svg)
„Imádom a határidőket! Tetszik az a hang, amivel elsüvítenek mellettem.”
(Douglas Adams)
Ma Orbán napja van, aki a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok védőszentje, és akihez azért fohászkodnak, hogy mentse meg a fagytól a virágzó szőlőt. Azt inkább nem írom le, mit tesznek a derék szőlőmívesek, hogyha a szent nem szívleli meg az imákat. A jeles ünnepek sorából, melyek május 25-re esnek, egy bizonyos emléknap úgy lóg ki, mint az inkriminált lóláb. Ma ugyanis törülközőnap van. Mielőtt a kedves olvasó a szerkesztő elmeállapotán elmerengne, hiszen minden áldott nap törülközünk így vagy úgy, elárulom, hogy Douglas Adams amerikai sci-fi-íróra emlékeznek a rajongók, úgy, hogy ma mindenhová kedvenc törülközőjükkel fiszlikelnek, ne csodálkozzanak tehát, ha ilyen illetőkkel találkoznak valahol a galaxisban.
Douglas Adams nevét a Galaxis útikalauz stopposoknak című műve tette ismertté, amely eredetileg rádiójáték volt, a BBC sugározta 1978-ban, ám később a szerző ötrészes regénysorozatot írt a műből, egészen pontosan „ötrészes trilógiát”, de készült belőle mozifilm, képregény, számítógépes játék is. A Galaxis útikalauz ma is aktuális, Adams kezdetben a Föld pusztulására akarta felhívni a figyelmet, páratlan humorral ugyan, de ettől még a veszedelem valóságos. De elő azzal a törülközővel: a regény főhőse, bizonyos Arthur Dent éppen a sárban hever lakása előtt, amelyet ledózerolni készülnek, mert a ház egy gyorsforgalmi út tervezett útvonalán fekszik. Kár a gőzért, a Föld hamarosan megsemmisül, közel a pusztító ellenség. Eddig ugye semmi rendkívüli, hiszen bármelyik pillanatban egy autósztráda nyomvonalán vagy a sárban találhatjuk magunkat, esetleg kisodródva bolygónkról, valahol a világűrben. Arthur űrhajóstoppal menekül el a végső pusztulás elől, egyetlen törülközővel a vállán, mert földön kívüli barátja szerint „a törülköző a lehető leghasznosabb dolog, amit magával vihet a csillagközi stoppos”. A számos meggyőző érv közül, melyek a törülköző létjogosultságát bizonyítják, fontos megemlíteni, hogy „roppant pszichológiai jelentősége van, mert ha az odakint az űrben közlekedők észreveszik, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal azt feltételezik, hogy aki széltében-hosszában stoppolva járja be a galaxist, nomádul és csövezve él, nehézségekkel néz farkasszemet, és azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.” Ezek után mit is ajánlhatnék a kedves olvasóknak, és persze saját magamnak is? Dobjuk a vállunkra a törülközőt, tekintsünk derűsen a létezésünkre, és ami a legfontosabb: ne essünk pánikba!
