Törpe eposzok - eposzi töredékek

‍

Strandeposz. A kamaszkor. Leányos változat

Szilágyi Eszter szavai alapján

Mért’ kamaszodna az ember? Mindig is az volt.

Szívek mélyén tombol a félhold, készül a dacterv:

márpedig én, aki hős kamasz-égóban lakozom most –

strandra kilépek, bundaruhában harcolok ismét.

És az anyám meg apám ne törődjön. Sírjon a semmi,

törjön a korlát. Téli bakancsban járom a táncom,

és az időtlen mindig vélem táncol a parton.

Álom. Brédeposz

           Erdélyi Tünde álma alapján

Mindig az íróasztal fénye világit a térben,

Biblia súlya fehérlik puszta papírhegyek ormán,

nincsen eposz, csak a formán túlmutató, az örök.

Tisztul a víz a mocsokban, lélek mind, ami víz még –

ömlik a semmi, időnktől hajlik benned a fénykép.

Én Niobéként fává lettem a víz pereménél,

míg te özönvíz mélyén kérded: Ciprus merre van itt?

Merre az égi madárseregek? Eltűnt minden a vízben?

Történetként írja magát már mind, aki álom?

Vagy csak a csalfa reménység játszik törpeeposzban?

Űreposz. Törpe változatban

           Láng Orsolya szavaira

Törpe hajóval igyekszik a hős a semmibe immár,

És csillagközi mélység várja megint a halandót.

Otthon? Számkivetettség? Csak két pontja a létnek,

sűrüsödik feketéllő térben újra az izzás;

hősök, hősnők tűnnek, játék ez – kirakós csak.

Száz eon angyala hívja a hullámzás örömét és

Egyetlen pont mélyén látszik a túli igazság.

A fenti sorok az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által a Kolozsvári Magyar Napokon hagyományosan megszervezett helyszíni versírás program 2018 augusztusi kiadásán születtek.

‍