.svg)
Robert Bosisio alkotása
Barátság
Figyelj!
A tükörben, amit eléd tartok,
nem magad látod, hanem
az általam apró életfancsikákból
hirtelen összerakott
magad,
amely jobbnak vagy kevesebbnek
mutat,
de valóságosabb minden
szembenézésedkor látott
aranyozott képpel,
mert barátaid tükrében mutatkozó
egymásra rakott képed
a te igazi arcod.
Nem lehetsz több annál,
amit mi beléd látunk magunkból.
Látod?!
Ez a szép…
Magányod kérge alatt könyökölve,
magamról feledkezve,
magamnál inkább
vigyázok reád.
Szerelem
Tekinteted kandallójának fényében
látom hiányzó felem.
Tükörképzetem melleinek gyümölcsös
az illata.
Kristályokká szépült nők sorából,
karátok csiszolt tükréből
lépsz elém, olykor kéretlenül.
Meztelenségeddel cirógatod
múltban tékozolt éveim.
Helyed használatlan pótszék,
vendég ott ritkán ült s tapsolt
a függönyön túl sziporkázó létre.
Egész csak képzeletemben voltam.
Ködökben húztam meg magam,
társtalan isten.
Sápadt villanás
rozoga gépkocsim piszkos szélvédőjén.
Tavasz
Még egy tavasz süt szemembe
s virágkelyheikben
jövőmet nyitogatja
három unokám.
Kék az ég és melle kék
még minden szépségnek.
Anyanyelvemet vasárnaponként
nagyapanyelvként tovább adom.
Kék a magasság és a svéd mélység.
A karbantartók örökéletre rendezik
garzonom és maradék gondjaim.
