„szülődföldet választok magamnak”1

101 vers a Szilágyságról. Szerk: Széman Emese Rózsa, Kriterion, Kolozsvár, 2015.

Antológiát szerkeszteni kockázatos vállalkozás, bármilyen alapos is legyen a merítés, valami úgyis mindig kimarad végül. Miután Kolozsvárról, Nagyváradról, Csíksomlyóról, Szatmárról, illetve más tájegységekről és tematikákról is jelentek meg antológiák a Kriterion Kiadó sorozatában, ideje volt, hogy Szilágyság is a fókuszba kerüljön. A kötet, mint címe is mutatja, egyfajta „reklámozója, nagykövete a hepe-hupás tájegységnek.” Ezt hivatottak elősegíteni az illusztrációk, Wagner Péter grafikái különböző szilágysági templomokról. Széman Emese Rózsa alapos válogatása 46 szerzőtől tartalmaz szövegeket, a XV. századtól egészen napjainkig, a kötet végén található életrajzok pedig segítik az olvasónak a tájékozódást.
Dr. Széman Péter előszavában kiemeli, hogy egyes versek talán csak most látnak először napvilágot kötetben, az ismert Ady Endre-, Áprily Lajos-, Demény Péter-, Hervay Gizella- vagy Kölcsey Ferenc-költemények mellett helyet kapnak olyan elfeledett szerzők is, mint Csáti Demeter, Somlyói Eller Gizella vagy akár Gruzda Ferenc nagyfalusi parasztlegény.
Az egészen széles körben megszólaló alkotók verseinek legnagyobb része expliciten kapcsolódik Szilágysághoz (például Thaly Kálmán: Óda Szilágy-Somlyó város hölgyeihez, Pethő Lorand: Tolvajként bolyongsz..., Hervay Gizella: Dombok stb.), egyes költemények csupán a szerző életrajzi kötődései miatt kerültek bele, nem feltétlen egyértelmű a földrajzi beazonosíthatóság a versekben (például Petri Mór: A közjó, Kubán Endre: Új adók, Kiss Lehel: A végsőkig stb.). A költők nem ábécé, hanem születésük szerinti kronológiai sorrendben kerültek az antológiába, így egyfajta alakulástörténet is megfigyelhető a Szilágysághoz való kapcsolódásból, a patetikus hazaszeretetből („Én nem tudlak elfeledni/ Szülőföldem, Szilágysomlyó;/ Hol a virág oly gyönyörű,/ Levegő, víz, minden oly jó!...” Páskuj Lajos: Szülőföldem), egyfajta bensőségesebb viszony alakul ki a szerzők és a tájegység között, a hangnem fokozottan is egyre elégikusabbra fordul.
Az antológia vállaltan viszonyul ahhoz, hogy elkerülhetetlenül maradnak ki belőle fontos szövegek, azonban mindenképp látványos képet nyújt Szilágyság irodalmáról és irodalmi reprezentációiról.
1 Hervay Gizella: Nap