Szövegekben lubickoló

Zsidó Ferenc: Csak egyenesen! Irodalomkritikák. Erdélyi Híradó Kiadó–Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2016.

Az erdélyi irodalom különleges szinkrón metszetét adja Zsidó Ferenc 2016-ban megjelent, rendhagyónak is nevezhető kritikagyűjteménye. Rendhagyó amiatt, mert szerzőnket úgy ismerhetjük, mint az e-irodalom.ro portál fáradhatatlan „száguldó szerkesztőjét”, aki e platform üzemeltetése révén folyamatosan (és visszakereshetően) követni tudja az erdélyi irodalmi élet minden apró(-cseprő) rezdülését, akit úgy jellemezhetünk, mint akinek (talán?) a hivatása az, hogy mindenkit ismerjen az irodalmi prérin, és aki mindenkiről rendelkezzék azzal a kontextualizációt segítő információ-tömkeleggel, mely révén bármely író-költő bármely szövegtöredékét vissza tudja építeni a lehető legtágabb világirodalom és kultúra, de ugyanakkor a lehető legszűkebb, személyes (intim...) referenciális alapba.
Akik olvassák Zsidó Ferencnek a Székelyföld kulturális folyóiratban megjelenő kritikáit-ismertetőit, azoknak is szolgálhat újdonsággal ez az igényesen szerkesztett kötet, hiszen itt olyan egyidejűségbe rendezi a „21. században” megjelent írásait, melyek egymás mellett történő olvasása feltárhatja azokat a komplex viszonyokat is, melyek ismeretére mindenki vágyik, aki valaha is vette azt a merészséget, hogy belecsobbanjon az erdélyi irodalom mindennapjainak zajlásába.
Amint szerzőnk is jelzi bevezetőjében: az erdélyi irodalom mennyisége nem oly jelentős, nem a kötetek mindent elsöprő áradása a meghatározó, hanem az alkalmanként felbukkanó különlegességek, eredeti vagy eredetivé átírt szövegsziporkái teszik végtelenül izgalmassá, egyedivé az itt vagy pedig az itt-ről készített szövegeket, melyek aztán képesek arra, hogy megteremtsenek olyan új valóságokat, melyek aztán a maguk módján pozitivitásokká léphetnek elő azokban a kulturális terekben, ahol nem csak olvassák, hanem élik is az erdélyi irodalmat.
Felsorolni is nehéz lenne a gyűjteményes kötet szubjektumait, akikről egyenesen referál elemzőnk. Zsidó Ferenc emellett kifejti elméleti álláspontját is a szövegek funkcionalitásáról, illetve referencialitásának kérdéseiről, élesen és pontosan látja meg a stilisztikai hibákat, értő módon keresi vissza egy-egy utalás vagy jelenség gyökereit – tehát olyan close readinget valósít meg, amely szinte kivétel nélkül eléri hatását: tudatja az olvasóival, miért érdemes kezébe vennie az adott irodalmi művet, és miképpen kell majd azt úgy felhelyeznie személyiségének könyvespolcára, hogy érvényes referenciapontként maradjon meg ott.