Szocialista szappanopera. Közönségtalálkozó Doru Poppal Sepsiszentgyörgyön

Szerda este a Tein Teaházban Doru Pop román íróval, esszéíróval találkozohatott a sepsiszentgyörgyi irodalomkedvelő közönség. Szocialista szappanopera című regényéről Szonda Szabolcs költő, műfordító beszélgetett a szerzővel. Az esemény a Szent György Napok irodalmi programsorozatának részeként valósult meg.

A bemutatásból megtudhattuk, Doru Pop nem csak írással foglalkozik, hanem egyben kutatói, filmes és tévés munkakörben is dolgozik, így máris adódott a kérdés, hogy miként fér meg egymással ez a sokféle tevékenység. A közönség legnagyobb meglepetésére az író magyarul szólalt meg, elárulva, hogy magyar gyökerei vannak, de aztán visszatért a román nyelvre, és kifejtette, őt ezeken a szerteágazó területeken tulajdonképpen ugyanaz a dolog érdekli, ez pedig a modern populáris mitológia.
Regénye keletkezéstörténete kapcsán elmondta, hogy ő a román kommunizmus egy olyan változatát akarta ebben megírni, amely nem a rendszer árnyoldalait és kriminális tényeit mutatja be, hanem parádés, szappanopera-szerű működését. Ugyanakkor a saját gyerek- és ifjúkorát szerette volna rekonstruálni, amelyet a legkevésbé sem a Ceaușescu alakja vagy a szocialista ideológia határozott meg, hanem a Beetles, a Rolling Stones és a nagyváradi moziban futó olasz neorealista filmek. Doru Pop azt is elárulta, hogy őt az úgynevezett nagy történelem és a személyes élettörténetek párhuzama izgatja, hiszen csak az utóbbiak, vagyis a kis történetek fényében nyerhet érvényt vagy cáfolatot bármilyen történelmi ideológia. Részeben innen ered a regény puzzle-szerű szerkesztésmódja, részben pedig onnan, hogy az emlékezet töredékes szerkezetét és asszociációs működését próbálja lekövetni. Ilyen értelemben a regény egy önfeltárási kísérlet is, egy fikciós gyakorlat, amelynek során a szerző azt próbálja meg leírni, hogy mi történik akkor, amikor elindulunk az emlékeink nyomába.

Szonda Szabolcs külön kiemelte a könyv humorát, amelynek kapcsán Doru Pop megjegyezte, szerinte a román fekete humor az egyik legjobb humor, ami létezik, de ennek is az erdélyi változata az, ami a legizgalmasabb számára. Szerinte az elmúlt évszázad során ez a humor mentette meg a román társadalmat. Aztán a 89-es fordulat megélésre terelődött a szó, amelynek során megtudhattuk, az író tulajdonképpen egy szerencsés véletlennek köszönheti, hogy a decemberi bukaresti lövöldözésekkor nem őt lőtték le egy tankban.
Végül a Demény Péterrel közösen írt Pălăvrăgeala Vagabonzilor című beszélgetős könyv került szóba, illetve a román és magyar együttélés problémái. A románok és magyarok Erdélyben párhuzamos világokban élnek, fogalmazott a szerző, ez a könyv pedig ezen a tényen próbál változtatni azzal, hogy a párbeszéd lehetőségét keresi.
Az közönségtalálkozóról természetesen nem hiányoztak a felolvasások sem, az esemény után pedig dedikálásra is sor került.


A képeket Sánta István készítette.