Szilánkok és számok

Szente B. Levente: Tükör­szilánk. Garabontzia kiadó, Marosvásárhely, 2014.

Három ciklusban követi egymást laponként három háromsoros Szente B. Levente Tükörszilánk című kötetében. Külön címe van mindegyiknek, viszont hármasával is fel vannak címezve, így hármanként is egyfajta egységet alkotnak a kötet fedőlapján már előrevetített szilánkok.

Nem olyan egységet azonban, amely végül egy oszthatatlan egésszé áll össze, sokkal inkább tűnnek azonnali impresszióknak vagy gondolatcsíráknak, amelyek valahogy mégis kölcsönhatásban vannak egymással. Szilánkosságuk sejteti csupán, hogy mégis valamiféle egész részei, ezt az egészet azonban már az olvasónak kell összeraknia, mint például az Otthon c. vers esetében: „apa hazajött – sokan voltunk az asztalnál. Anya kezében zsebkendő.”

Felvillanó állóképek, élethelyzetek, sorsokat sejtető gesztusok vagy éppen paradoxonok jelennek meg és rejtőznek is el rögtön. Ezzel egyidőben viszont tág asszociációs hálókat nyitnak, sokszor pontosan töredezettségük folytán kapcsolódnak egymáshoz. Ebben pedig nagy szerepe van a kötetkoncepció által létrehozott számoknak is, amelyek egymással viszonyba hozzák a háromsorosokat. Egyfajta előre meghatározott ritmust, zeneiséget kölcsönöz a kötetnek a rövid terjedelmű gondolatmagok ilyesfajta szekvencialitása.

Rész-egész viszonyokban kibomló jelentéshálók nyílnak meg, így elmosódnak az egyes háromsorosokban megjelenő gondolategységek határai, folyamatos átolvasásokra ad lehetőséget ez a fajta koncepció. A háromsorosok töredezettsége, illetve a bennük egyenként megjelenő „hiány” és az ily módon kialakított kapcsolatháló legalább annyira beszédes lesz, mint maga a kimondott szó. Annál is inkább, mivel a sok esetben aforizmaszerű versek a közhelyesség határán túl, az általuk generált törésvonalakban sejtetni engednek valami megragadhatatlan, folyton eltolódó, szilánkosságban realizálódó jelentéstréteget. A kötet egészére jellemző, törésvonalakban is megmutatkozó jelentés utáni vágy és hajsza tematikusan is megjelenni látszik a Valaminek című háromsorosban, ugyanis „léteznie kéne még valaminek, hogy tudjunk róla –”.