Szeretik úgy is, ha rossz volt

Újra hódít a zenei biopic (életrajzi film). Ezt figyelhettük meg az utóbbi években a Bohém rapszódia elsöprő sikerével (még mindig látom magam előtt azt az idős Queen-rajongó hölgyet, aki a stáblista legördülését végigtáncolta a vetítőteremben), valamint a Mötley Crüe, Elton John vagy Elvis Presley pályaképét megjelenítő mozifilmekkel. Biztonságos vállalkozásnak tűnhetett hasonlót ajánlani a nosztalgiára szomjas magyar nézőközönségnek, amely minden hibájával és retrobájával együtt óvta A besúgót a kritikusok bírálatától. A Király című sorozat merészsége és kockázata nem is a meglehetősen költséges műfajválasztásban vagy a sorozatformátumban, hanem központi témájában rejlik.

Rendszerint az életrajzi filmek – bár megosztó személyiségekről szólnak – szakmailag és általánosan elismert művészi pályákat mutatnak be. Zámbó Jimmy azonban nemcsak közéleti személyiségként, de művészként is megosztotta a közvéleményt, népszerűsége ellenére lényeges szakmai „áttörése” sosem volt. Mégis, az extravagáns megjelenéstől az elkötelezett rajongótáborig, a botrányokon és halálának bizonytalan körülményein keresztül minden adott volt egy izgalmas sorozathoz – nem véletlen tehát, hogy az RTL+ épp ezzel a projekttel készült betörni az online streaming világába.

A sorozat jelenleg egy tízrészes évadból áll, amelyek „igaz történetek és hazugságok alapján” alakulnak. Úgy tűnhet, ezzel az alkotók mintha felmenteni szeretnék magukat a felelősség alól, de a mondat jól igazodik a Jimmy-jelenség sajátosan posztmodern játékához, hiszen a mai napig sem tudjuk, hogy volt-e amerikai sikerkarrier vagy nem, de valószínűbb, hogy nem – utóbbi alternatíva mellett teszi le a voksát a sorozat is. A Király legnagyobb erénye épp az, hogy tisztában van ezekkel a ferdítésekkel, akárcsak azzal, hogy központi figurája előadóművészként és magánemberként is sokak számára elviselhetetlen volt. Ritka, hogy egy biopic ekkora teret engedjen annak a korrekt bírálatnak, amely az „elitista, sznob kritikust” alakító Alföldi Róbert monológjában elhangzik, többek közt felhívja a figyelmet a hamis érzelmeket közvetítő giccs veszélyeire, de az Egy jó asszony mindent megbocsájt [sic!] káros mondanivalójára is. Tűpontos az ezt kiegészítő jelenet, amelyben a férjét és vendégeit hiába váró Zámbó Edit (Schell Judit) egyedül a sötét lakásban, egy újabb csalódás után elindítja a fentebb említett slágert, megtört mosolyt és talán megbocsátást erőltetve arcára.

A Király fő konfliktusa tulajdonképpen ebből az állandó visszautasítottságból fakadó frusztráción alapszik: az évad első felében a fiatal Jimmy (Olasz Renátó) környezetének, családjának és kiszemeltjeinek igyekszik bizonyítani, hogy több egy vendéglátósnál, ő a… Király. Az idősebb Jimmy (Nagy Ervin) ezzel szemben már „befutott”: felismerik az utcán, elkötelezett rajongói minden kritikával szemben megvédik, adott az anyagi siker, a Jimmy-Mercédesz és királytrón is – mégis szakmai(bb) elismerésre vágyik. Nagyon izgalmas ebben a kérdésben a két vezető színész által megjelenített Jimmy-kép: Olasz Renátó Jimmyje egyszerre bájosan kisfiús és arrogáns, az egyik pillanatban még rajongva udvarol újabb kiszemeltjének, majd kisvártatva ismét féltékeny, birtokláskényszeres. Ez a toxikus ciklus különösen jól látható az első feleségével, majd a fiatal Zámbó Edittel (Staub Viktória) és Háfra Marival (Bíró Panna Dominika) alakuló viszonyából.

Ezzel szemben a Nagy Ervin által játszott Jimmy teljesen megváltoztatja a sorozat alaphangulatát: egy jóval arrogánsabb, kontrollálhatatlanabb, viszont kétségtelenül szórakoztatóbb Jimmyt látunk, megsokszorozódik a szituációs humor, mégis valahogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy tényleg Zámbó Jimmy súgja oda egy ukrán rosszfiúnak, hogy „anyukád üzeni, hogy már nem szeret”, és nem Nagy Ervin improvizál egy jelmezes főpróbán. Épp ezért a Nagy Ervin-kreálta Jimmy maníros eleganciája és csábereje is hiteltelennek tűnhet, holott a rekreált tévéfelvételekből látszik (például az oroszlányi rajongólátogatáson), hogy volt neki bőven mindkettőből, amikor a kamerák forogtak. Fölösleges tehát a tévés Zámbó Jimmyt keresni Nagy Ervin alakításában, izgalmasabb azt megfigyelni, milyen ívet vesz a szereplő ezzel az interpretációval, mekkora pénz és nyomás egy ikon életben tartása (és megóvása a nemi betegségektől). Kifejezetten sikerültek ugyanakkor azok a jelenetek is, amelyek a család dinamikáját ragadják meg, akár a Zámbó-testvérek viszonyát Jimmyhez, akár Jimmy viszonyát a ház lakóihoz, a spontán módon hozzájuk csapódó rajongóhoz (Csákányi Eszter), feleségéhez és gyermekeihez. Különösen a Zámbó Krisztiánt alakító Georgita Máté Dezső volt számomra kellemes meglepetés ebben, az apa és fia viszonyára épülő rész talán a legemlékezetesebb mind közül (és nem csupán azért, mert még a valódi Zámbó Krisztián is „megkoronázza” egy cameóval).

Sorozatként A Király jelentősen több időt kap az események kontextusának felépítéséhez a hagyományos mozis terjedelmű biopicnél, és mindezt nagyszerűen ki is használja: nemcsak egy népszerű könnyűzenei szereplő karrierjének alakulásáról kapunk pontosabb képet, hanem a korabeli zenevilág működéséről, egy igen pontosan rekonstruált zenefesztivál dicsőségéről és bukásáról (Dolly Roll-lal, Pa-Dö-Dövel, tokkal-vonóval), vagy akár a rendszerváltás és kilencvenes évek hozta reményekről. Fontos kritikáját láthatjuk ugyanakkor a mániákus rajongás veszélyeinek vagy a magyar média legsötétebb pillanatainak – különösen zavaró például annak újrainterpretálása, ahogy „megidézik” Zámbó Jimmy szellemét a Frizbiben. A tévéfelvétel ismeretének hiányában eddig biztos voltam benne, forgatókönyvírói hatásvadászat volt az, hogy Zámbó Krisztián megkérdezze halott édesapjától a tévében, hogy büszke-e rá – de nem az, valóban így történt. Mindent egybevetve A Király egy izgalmas, meglepően rétegelt filmsorozat, amely nem csupán elfogult rajongóknak készült. A Jimmy-rajongók csalódottak lehetnek, hiszen kedvencük slágereit csupán Peter Šrámek kiváló előadásában hallhatják, a kolozsvári színházbarátok viszont örülhetnek, mert még Váta Lórándot is felismerhetik Pataky Attila bőrében.

Korántsem tökéletes ugyanakkor a sorozat: a figyelmesebb néző hamar rájöhet, hogy Jimmy kézírása nem következetes, 1979-ben még nem ismerhette a Kölyköd voltam című Edda-slágert, és bár a kétszínészes felbontás első ránézésre jól működik Zámbó Jimmy és Edit esetében, mégiscsak bizarr, hogy rajtuk kívül senki sem öregszik 10-15 év leforgása alatt. Ezek azonban apróságok. Egy jó kritikus mindent megbocsát.

A Király, színes magyar sorozat, 10 epizód, 2022. Rendező: Kovács Dániel Richárd. Forgatókönyvíró: Zomborácz Virág, Akar Péter, Bárány Márton. Szereplők: Nagy Ervin, Olasz Renátó, Schell Judit, Staub Viktória, Rainer-Micsinyei Nóra, Ötvös András, Péterfy Bori, Gyabronka József. Operatőr: Gosztola Ábris. Vágó: Kovács Zoltán, Kővári Szabolcs Olivér, Czakó Judit. Zene: Moldvai Márk. Producer: Bodzsár István. Gyártó és forgalmazó: RTL+.

‍