Szerelmes vers (Hermán Dániel fordításában)

Szerelmes vers

(Poem de dragoste)

‍

‍

Ebben a versben, amit neked ajánlok,

te egyáltalán nem szerepelsz.

Egyedül a neved jelenik meg benne.

A neved ebben a versben egy repülő alakját ölti,

tizenháromezer méter magasan repül

a kolozsvári botanikus kert fölött.

Kicsi és ezüstszínű repülő ez,

de ilyen magasságban minden repülő

kicsi és ezüstszínű.

És éppen a kolozsvári botanikus kert fölött,

mellettem az ablak, pontosabban a kabinablak

szilánkokra törik,

nevedben megszűnik a nyomás.

Engem meg ülésemből kirántva, magába szippant a légkör.

Jaj nekem, a neveden tátongó lyukban.

Már alig bírok az ablak peremébe,

bal kezemmel egy magánhangzóba,

jobb kezemmel egy magánhangzóba kapaszkodni.

Most zuhanok.

És hallom, hogy mögöttem a neved összes kabinablaka

szilánkokra törik, szeretőid tucatjai jajveszékelnek,

és már alig bírnak

az ablak peremébe,

bal kezükkel egy magánhangzóba,

jobb kezükkel egy magánhangzóba kapaszkodni.

Most őket is magába szippantja a légkör, és zuhannak.

És lebegünk kék, sárga, lila, narancs,

piros ejtőernyőkkel,

mint egy minden színben pompázó óriáslepkeraj,

a kolozsvári botanikus kert

zöldellő lombkoronái fölött.

Ha most alaposabban megnézed a versemet,

látod, hogyan ereszkedik piros ejtőernyőm

a botanikus kert víztornya mellett,

egy üvegház tetején landolok, és hallod,

hogy az üvegház teteje szilánkokra törik,

és akár egy nagy lepke, beporzom a lótuszvirágokat

az üvegház kicsi és zöld tavában, és hallod,

hogyan nyög fel megannyi virágágyás a botanikus kertben.

Mert szeretőid tucatjai,

színes és nagy lepkékként

beporozzák azokat.

És a neved utasok nélkül

repül tovább, míg végül finoman

egy pacsirta hátára telepszik

(mert egy repülő röptében olyan könnyű, hogy

még egy gyermek is megemelheti ujjával, nemhogy egy pacsirta),

és a pacsirta egy tisztáson száll le,

és otthagyja a Bükkben

betűi között az összes törött kabinablakkal,

hagyja megtelni hangyákkal

és magánnyal.

‍

‍

Hermán Dániel fordítása

‍