Részlet Papp Viola Zsuzsánna olimpiászos dolgozatából

Szemelvények a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának díjazott dolgozataiból

‍

Az Utunk, illetve a korai Helikon szerkesztőségében bevett szokás volt évente ellátogatni az 1972-ben indult Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny – vagy ahogy akkor hívták, olimpiász – országos szakaszára, Utunk- és Helikon-különdíjat osztani az arra érdemesülteknek, majd a lap hasábjain válogatást közölni a díjazott diákok dolgozataiból. Sokunknak életük első publikációit jelentették ezek a dolgozatszemelvények. Ezt a hagyományt elevenítette fel 2023 áprilisában a Helikon szerkesztősége, amikor lapszámbemutatóval és kiállítással egybekötve ellátogattunk az immáron Mikes Kelemen nevét viselő tantárgyverseny országos szakaszára a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumba. A Pavilon 420-ban közölt dolgozatszemelvényekben Vámos Miklós Rajzlapjának Károlykájáról, Kosztolányi Dezső jó bírójának álláspontjáról olvashatunk, de kreatív szövegek születtek Örkény-egypercesek mentén a színész abszurd halála és az átváltozás motívuma kapcsán is. Mikes Kelemen Fannihoz írt levelei után fiktív élettörténeteket olvashatunk Arany Hídavatása alapján, valamint meghallgathatjuk Medve Gábor beszédét és Bébé monológját is.

‍

Papp Viola Zsuzsánna

Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium, Kolozsvár,
VII. osztály, I. díj

Valójában senki nem szereti Károlykát. Legalábbis mindenki azt mondja, hogy szereti. De mindenki csak mondja. Mert Károlyka jó családból származik, Károlyka a főosztályvezető úr fia. És pont ez vele a baj. Senki nem szereti azt, aki szép. Az első tanulót megrugdossák az évzáró ünnepélyen. Károlykának kiütik a kezéből a táskát. De csak az, aki nem fél. Mert még nagyon sokan kiütnék, csak félnek. És Károlyka bőgni kezd, és mindenki elfelejti, hogy meg akarta rángatni a fülét, hogy el akarta venni a rajzlapját, hogy ki akarta verni a kezéből a vadonatúj bőrtáskát. Helyette megsimogatják, vigasztalják, és pénzt adnak neki új rajzlapra, pedig tudják, hogy krumplicukrot vesz belőle. Neki mindenki a barátja, és senki sem az. Ezt ő is tudja, csak nem akarja kimondani. Ezért azt hazudja magának, hogy mindenki szereti. És még el is hiszi. És elhiszi mindenki más. Lehet, hogy író lesz belőle. Hazudni is tudni kell. Károlyka? Károlyka aranygyerek, Károlyka hímestojás. Károlyka a főosztályvezető úr fia, Károlyka nem szabad hazudjon, ő nem lopja a pénzt. Károlyka nem néz az emberek szemébe, sír éjjel álmában, és kirúgják a kezéből az iskolatáskát.

De minden hímestojás eltörik. És ha eltörik, akkor megsütik rántottának és megeszik vacsorára. És akkor már senkit nem érdekel, hogy abból még kikelhetett volna egy kiscsibe.

Károlyka hagyja, hogy simogassák, aztán letörli a könnyeit és vesz magának egy feles rajzlapot. Károlykára rámosolyog a trafikos néni. Ő talán tényleg szereti.

‍

‍