Szárhegy 50

„Milyen hangosan, fülsiketítően, milyen méltatlanul gyorsan történnek a dolgok, hogy aztán végtelenül lelassuljanak, tökéletes csenddé változzanak, mintha nem léteznének, mintha sosem léteztek volna” – hallható a Tasnádi József Re-Pre-Víziók című kinetikus intervenciójához készült videóban. Idén 50 éves a Szárhegyi Művésztelep. A jubileumi rendezvénysorozat kiemelt eseménye volt a Csíki Székely Múzeumban megrendezett kiállítás, amely augusztus 2. és szeptember 29. közt volt látható.

Időközbeniségünk, zajos erőfeszítéseink, ötven év alkotásai, alkotói pontokként, pontok hálózataként vizualizálódnak a Barabási Lab kiállítás-indító hálózati térképén, jól érzékeltetve a szárhegyi művésztelep alkotóinak, szereplőinek viszonyrendszerét, amely a kiállítás alkotásai felől nézve egy másfajta tér képét is mutatják, egy emberközelibb, elviselhetőbb képet, annak minden esendőségével, töredezettségével.

Ötvenedik évfordulóját ünnepli a Gyergyószárhegyi Művésztelep. Ötven eseményteli, zajos esztendőt, egy művészeti centrummá nőtt alkotótelepet, egy gyűjteményt, a fél évszázad alatt mostanra összesen 1000 művészt számláló történetet.

A kezdeményező triász, Zöld Lajos újságíró, valamint Márton Árpád és Gaál András képzőművészek szerencsés találkozásának köszönhetően, 1974. augusztus elsején baráti hangulatban, óriási lendülettel és lelkesedéssel vette kezdetét egy nagyszerű, de bonyodalmakkal, válságos időszakokkal teli történet, amely ma már történelemnek számít.

A jubileumi alkalomra tervezett kiállítás reprezentatív képet nyújt a közel 2500 alkotást számláló, nemzetközi hírű szárhegyi gyűjteményről. A válogatás kiegészült egy intézménytörténeti kamarakiállítással is, illetve – a művésztelep karakteréhez igazodva – a tárlat nemcsak a rendeltetésszerű kiállítófelületek határain belül körvonalazódott, hanem hozzátartoznak a helyszínhez, a hely szelleméhez, Csíkszeredához alkotó módon viszonyuló helyspecifikus alkotások is.

A Művésztelep, ahogy a kiállítás is hangsúlyozza, nem egy iskolát vagy nem egy jól meghatározott irányvonal mentén felsorakoztatható alkotók közösségét jelenti, hanem sok kis történetet, a barátság jegyében induló, klasszikus keretek között kibontakozó alkotói folyamatoktól kezdve, a nemzetközivé válással párhuzamosan nemcsak a képzőművészet határait, hanem annak globális térképét is árnyaló, centrum és periféria egymásnak feszülő erőviszonyait megkérdőjelező/átformáló alkotómunkáig.

A Barátság művésztelep, amelyen sokáig fele-fele arányban vettek részt magyar és román művészek, kilépést jelentett a művészet hivatalos helyeiről, kiutat egy diktatúrából. A gyergyószárhegyi környezet pedig kitűnő ihletforrásnak bizonyult nemcsak a nagybányai művésztelep iránti nosztalgia okán odalátogatók számára, hanem az ország különböző szegleteiből idesereglett, megközelítőleg évi harminc alkotó számára egyaránt. Bár a művésztelep nem iskolaként szerveződött, szellemisége az évek során mind jobban kitapinthatóvá, érzékelhetővé vált.

Egy komoly gyűjtemény létrehozása pedig a telep életben maradásának garanciáját is jelentette. Éppen ezért az alapítók már kezdetben feladatuknak tekintették az évről évre szaporodó gyűjtemény gondos megőrzését, illetve bemutatását is.

A rendszerváltás utáni időszak sokáig az útkeresésről és az intézményesülésről szólt. A többszöri vezetőségváltás, átszervezés meghatározó volt a művésztelep karakterét tekintve. A művésztelep szellemiségének alakulását többek között olyan markáns változások jelezték, mint a ’98-as tábor, amelyet a Túlsó P’Art művészcsoport szervezett, vagy később, a 2000-es évek elejétől működő Korkép táborok, illetve a MaMű Társaság alkotóinak egyre hangsúlyosabb jelenléte, amelyek mind a műfaji határok tekintetében, mind az alkotói viszonyulásmódokat illetően erőteljes változásokat hoztak.

A Csíki Székely Múzeumban látható válogatás a múzeumi terek logikáját követve, kronologikus sorrendben, tízéves időszakokra tagoltan vezeti a látogatót. A videóanyagok, fotóprojekciók lehetővé tehetik, hogy minél árnyaltabb képet formálhassunk a Szárhegyi Művésztelep hangulatáról, lényegéről. A kiállítás szerves részét képezik a szárhegyi szoborparkbeli alkotások is, illetve az olyan efemer alkotások, melyek csak fotódokumentációk formájában élnek tovább. A tárlat fontos részét képezik az életképek is, melyek nemcsak a tábor hangulatát teszik érzékelhetővé, hanem a közös alkotás, a közös gondolkodás folyamatait hozzák előtérbe, amelyek legalább olyan jelentősek, mint az ott zajló alkotói folyamatok lezárását képező műtárgyak.

A kiállítás az alkotások által is kiemeli azokat a személyiségeket, művészeket és művészeti vezetőket, akik tevékenységükkel, kapcsolathálójukkal meghatározó szereplői voltak a művésztelep alakulásának. Ily módon is kirajzolódhat egyfajta művészeti térkép, ahol a különböző kapcsolódások, érintkezési pontok olyan helyzeteket, lehetőséget generáltak, melyek túlmutatnak Szárhegy határain. Miközben a művésztelep kötőanyagát éppen lokalitása jelenti, egy globális perspektívában is láthatóvá válik. Szárhegy művészeti centrum, amelyet nemcsak gyűjteménye, hírneve, hanem az ott zajló alkotói folyamatok, kapcsolódások, lehetőségek tesznek felbecsülhetetlen értékűvé.

‍