Striga

– Azt mondod, hogy Grgo sem ért el semmit?

– Nem sikerült neki.

– Pedig ha valakinek van erre való ereje, az ő.

– Tudom.

– És most itt vagy.

– Itt vagyok.

– Tudod, hogy nem fogom megoldani helyetted.

– Sejtettem.

– Itt ez a papír, itt meg egy ceruza. Jegyzetelj. Legelőször is szükséged lesz egy ménre, amelyet még nem használtak munkára, és a szerelmet sem ismeri…

*

Hogy miért adtam tanácsot? Mert Milán kérte. Ennyire kétségbeesett embert én még nem láttam a hetven év alatt, amióta megszülettem erre a világra. Babonás népek ezek, ezredes elvtárs, mondjuk ki, egyszerű és jó emberek, de bármennyire igyekeznek az új úton járni, fél lábbal a régi ösvényen lépdelnek. Maga vagy én biztosan nem jutottunk volna el idáig. De hát ők…

Elmondom, amit tudok, az elejétől, ha van türelme az ezredes elvtársnak. Persze, nyugodtan gyújtson rá, legalább szippantok én is egy kis füstöt. Nem, köszönöm, nekem már nem szabad.

E jámbor népek szerint egy striga okozta az egész kalamajkát. Hogy mi a striga, azt nehéz megmagyarázni. Földöntúli szellem, amely az embereknek rosszat akar tenni. Meggyőződésük, hogy az elhunytak bosszút állhatnak. Különösen akkor, ha a halálukat nem eléggé panaszolják, és nem gyászolták meg őket rendesen. Ezért történik, hogy a halott koporsója és sírja fölött az összes rokon és ismerős órák hosszáig hangosan óbégat. A jajgatást az év pontosan megállapított napjain, több következő évben is megismétlik. Hangosan hirdetik, hogy az elhunyt volt a legszebb, a legjobb, a legnemesebb, aki valaha a földön járt. Még akkor is, ha az élete nem volt egészen kifogástalan.

Távolról nézve ebből indult az egész, ezredes elvtárs. Közelebbről tekintve pedig a következő a történet.

Még a nyár elején strigák bukkantak föl a környéken. Vámpírok, igen, úgy is nevezhetjük. Egyik Lépesváralján, egy Nikolovics Milán nevű parasztnál. Úgy adott jelt magáról, hogy éjszaka a házuk ablakain, a falain, de különösen a tetőn kopogtatott. A kora reggeli órákban pedig a konyhaedényekkel zörgött. Nikolovicsékat a matatás annyira megrémítette, hogy néhány nap után elhagyták az otthonukat, és egy rokon üres házába menekültek. De a vámpír követte őket, s ott is kopogott, zajongott. A család nyilván alig aludt valamicskét, amiről ezredes elvtárs is tudhatja, hogy az összezavart ember ettől még jobban becsavarodik. Azt mesélte Milán, hogy egyik reggel mindkét házban az összes edény leesett a konyhapolcokról, és a konyhaasztalok maguktól megterültek. Ez már komoly aggályokat vetett fel, ezredes elvtárs. Mert a kopogtatás lehet rossz tréfa, de ez a terülj-asztalkám már Milán végkimerülés okozta látomása.

Ez egy nagyon finom fehérbor, ezredes elvtárs. Töltsön, csak töltsön. Nekem elég fél pohár.

Persze sejti ezredes elvtárs, hogy mi rosszabb egy babonás családnál. Egy babonás falu. És annál? Hát több babonás falu. Nem kell ide semmiféle telegráf meg egyéb huncutság. A striga megjelenésének híre gyorsan elterjedt a szomszédos településeken is. Jól megijedt mindenki. E kedves népek csakhamar kiókumulálták, hogy mi okozta ennek a valaminek a megjelenését. Ha író lennék, ezt bizonyosan megírnám. Figyeljen, ezredes elvtárs.

Nagyjából egy évvel ezelőtt meghalt Nikolovics tizenöt éves lánya. Ez borzalomnak önmagában is éppen elég. Ahhoz meg különösen, hogy a szülők elméjét szétcsapja. Ezredes elvtársnak vannak gyerekei? A fiatal halottat ősi szokások szerint temették el, órák hosszán át siratták, ahogy illik. A harmadik, a tizenharmadik, a huszonhatodik és a negyvenedik napon megismételték a szertartást. Csakhogy. A striga megjelenése után a parasztok már úgy emlékeztek, hogy nem éppen úgy történt a dolog, ahogy a hagyományuk megkívánja. Mert bizony Nikolovics akkoriban is reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgozott. Ami két okból sem megvetendő: egyrészt a termelés nemdebár mindennél fontosabb, másrészt pedig az elfoglaltság eltereli az elmét a sötét gondolatokról. De ők másképp hiszik. Szerintük ezért állt bosszút a halott. Striga képében. A megijedt parasztok követelték Nikolovicséktól, hogy mindent kövessenek el a lány szellemének kiengesztelésére. Mert attól tartanak, hogy csakhamar az egész falu, sőt az egész rajon szenvedni fog a vámpír bosszújától. Nikolovics egy öregasszonyhoz fordult, akiről köztudomású, hogy varázsigét tud a striga ellen. Az asszony kiment a sírhoz. A hanton két kisebb lyukat talált. Azt mondta, hogy az elhalt lány ezeken keresztül hagyja el éjjelente a sírját. Ilyenekben hisznek ezek a népek, ezredes elvtárs. A varázsigéi persze semmit nem értek, a striga tovább kínozta a családot.

Ekkor említették Nikolovicsnak Grgót, a szombatost. Mindszentek előtti szombaton született, hát természetfölötti erőt tulajdonítanak neki. Elhívta hát Markót és megkérte, hogy töltsön egy éjszakát a házában. Markó elrendelte, hogy hol kell aludniuk a családtagoknak, ő pedig berendezkedett az egész éjszakás virrasztáshoz. Éjfél felé azonban olyan szörnyű ordítás hallatszott, hogy a család tagjai fölriadtak álmukból és kiugrottak az ágyaikból. Látták, hogy ­Grgo sápadtan és minden tagjában reszketve az ablaknál áll, és úgy hadonászik, mintha valakivel szörnyen verekedne. Mikor végre lecsillapodott, elbeszélte, hogy éjféltájban ragyogó fény esett a szoba minden falára, és hogy ebből a fényből lassan egy csillogó kígyóalak bontakozott ki. A kígyó egyre nagyobb lett, és támadóan közelített felé. Félelmében fölordított, az ablakra ugrott, és küzdeni kezdett a kígyóval. Erre a fény hirtelen eltűnt, és a kígyó láthatatlanul elhagyta a szobát az ablakon keresztül.

Hát ezért adtam tanácsot Nikolovicsnak és a falu elöljáróinak. Hogy legyen vége ennek a strigamizériának, mindenki nyugodjon meg, és menjen szépen művelni a földet, különben fuccs az éves tervnek.

Az exhumálás ügyében nem tudok felvilágosítással szolgálni, a községi párttitkár elvtársnál lenne érdemes érdeklődnie az ezredes elvtársnak.

Hogyne, sőt én kérem, hogy vigye magával a bort. Azt a másik palackot is.

*

– Legelőször is szükséged lesz egy ménre, amelyet még nem használtak munkára, és a szerelmet sem ismeri. Az ilyen csődör a strigát messziről megérzi. Azután szükséged lesz négy kaszára, éspedig négy, különböző irányban fekvő faluból. Kell majd egy öntetlen vasrúd és egy kovácsolatlan ásó. Ezenkívül nyolc korsóban különböző forrásokból hozzanak vizet az asszonyok, és ebben főzzenek meg vasfüvet, áfonyát és szedret, amelyet pénteken hajnalban gyűjtöttek a források mentéről, valamint fokhagymát. Tartsátok mindezt titokban. A halálozás nyolcvanadik napján a családból tízen kerekedjetek fel, és menjetek a sírhoz. A használatlan ásóval bontsátok ki a sírt, és az öntetlen vasrúddal feszítsétek fel a koporsót. A kaszák élével tegyetek négy vágást a holttesten, és helyezzetek a mellére kereszt alakban két fehér lécet. Ezután a koporsót szögeljétek le újra, majd hintsétek meg a főzetekkel. Végül temessétek el újra a koporsót. Felírtál mindent, Milán?

‍