Sörténelem – Egy arisztokrata sörcsalád Třeboňból: a Bohemia Regent

Třeboňban van Csehország, és egyúttal a világ legnagyobb halastava, a 489 hektár vízfelülettel bíró Rožmberk. És – hogy ismét a korábbi sörténelemleckékben is gyakran szerepeltetett igazságot ismételjem – Csehországban ahol víz van, ott sör is akad. Nincs ez másképp Třeboň esetében sem, ahonnan a legarisztokratikusabb nevű, ám mégis plebejus áron kapható árpafőzet ered: a Bohemia Regent.

S hogy miért kapta egy viszonylag félreeső dél-csehországi város söre a Csehország Régense nevet? Ennek bizony oka van, ami természetesen Třeboň történelmében keresendő – ráadásul a névadónak még a híres-neves halastó-óriáshoz is közvetlen köze van.

Třeboňt a XII. század közepe táján alapították. Annyi bizonyos, hogy a településen 1300-ban már állt erődítmény. 1341-ből maradt ránk az első olyan írásos emlék, amely városként hivatkozik Třeboňra, a cseh településnév pedig 1366-ban jelenik meg először – abban az esztendőben, amikor a környék a híres nemesi család, a Rosenbergek birtokába került. Ez a család építtette 1253-ban Český Krumlov várát is, amely okkal s joggal népszerű úticél azon magyarországi turisták számára, akik Prágán túl is kíváncsiak Csehországra. A Rosenbergek irányítása alatt felvirágzott Třeboň, amely 1376-tól a királyi városok kiváltságait is a magáénak mondhatta.

Magát a sörfőzdét 1379-ben alapították, amely így a legrégebb óta működő hasonló intézmények egyike Európában. Vannak azonban írásos bizonyítékok arról, hogy Třeboňban az Ágoston-rendi kanonokok már ennél korábban, 1367-ben is birtokoltak sörfőzéshez használatos eszközöket, amelyeket a feljegyzések tanúsága szerint olykor a köznépnek is bérbe adtak.

1482-ben Rosenberg Vok bővítette ki a főzdét és épített újabb pincéket a vár mellett. Az erődítményhez tartozó főzde kapacitását hamarosan túlnőtte az ott főzött nedű iránti kereslet, minek következtében 1522-ben újabb nagyszabású bővítést, 1560-ban pedig teljes rekonstrukciót eszközöltek Třeboň urai. A XVI. század végére a Rosenbergek třeboňi sörfőzdéje már közel évi kétszázezer liter sört termelt.

A főzde ekkori felvirágzásában kulcsszerepe volt Jakub Krčínnek (1535–1604), aki előtt a főzde termékeinek jelenlegi elnevezése tiszteleg. Krčín először szülőhelyén, a közép-csehországi Kolínban tanult, majd a prágai Károly Egyetem elvégzése után a Lípai Trčka nemesi család birtokait igazgatta, köztük a Borovanyban található Ágoston-rendi kolostor gazdaságát – Borovanyban ma is működik egy városi sörfőzde, az augusztinusok hagyományát folytatva. Krčín 1569-ben lépett a Rosenbergek szolgálatába, és két évtizeden át volt Csehország koronázatlan királya, Rosenberg Vilmos birtokainak régense. Tevékenykedésének legmaradandóbb eredménye a třeboňi halastavak rendszere, köztük a Rožmberkkel, amelynek munkálatai 1584-től hat éven át tartottak. A projekt utolsó éveiben minden nap félezer jobbágy dolgozott a mesterséges tó építésén. A munkálatok végeredményeként létesített gát közel két és fél kilométer hosszú volt, és a tó eredeti mérete a maga 1060 hektárával közel kétszerese volt a jelenleginek. Így, a felére zsugorodva is világrekorder.

Nem csoda, ha Jakub Krčín alakja annyira megihlette a třeboňiakat, hogy több népmese is szól róla. Az egyik történet szerint a Rožmberk és az ő személyes használatára létesített Kaňov tó közötti keskeny földsávon furikázik végig mindig éjfélkor, egy macskák húzta hintón, lévén, hogy holtában sem tud nyugalmat találni – az átok miatt, amit egyik munkása mondott rá, „hálából” a beosztottakkal szembeni könyörtelen bánásmódjáért. (Ajánljuk tehát Jakub Krčínt némely multicég-vezetők figyelmébe: a termelékenység-maximalizálás a munkavállalók kizsigerelése árán hosszú távon nem feltétlenül jó befektetés – azzal járhat, hogy egy ponton le kell cserélni a Bentleyt a feketemacska-fogatra.) Egy másik mese szerint magának Krčínnek sem sikerült megúsznia azt, amit manapság „toxikus munkakörülményeknek” szokás hívni. Eszerint maga az ördög fogta az ekéje elé Krčínt nehéz láncokkal, hogy felszántassa vele a Zlatá stoka (az Aranycsatorna) mezőit. Amint szegény Krčín – akinek a megfelelő szintű motivációját az ördög a korbácsával igyekezte biztosítani – húzta az igát, az egyik láncszem elszabadult, és egy hatalmas tölgyfa nőtt ki onnan, ahol a földre hullt. Ennek a helyét mindmáig az „U dračího dubu”, tehát „Az Ördög Tölgyfájánál” néven emlegetik a třeboňiak.

S bár Jakub Krčín, a bohémiai régens eszerint nem volt az emberközpontú menedzsment mintaképe – még a tizenhatodik századi elvárások szerint sem –, valamit mégis jól csinálhatott. A sörfőzde ugyanis, amelynek gazdálkodását két évtizeden át irányította – az arisztokrata család egyéb vállalkozásaival egyetemben – a Rosenbergek történetének legtündökletesebb időszakában, a későbbi évszázadok történelmének minden viharát túlélte. 2000 óta önálló részvénytársaságként működik a Bohemia Regent, és kínálatában a kötelezők – tehát a világos és a sötét lágerek, valamint az itt Pivo Petra Voka, tehát Petr Vok Söre névre keresztelt félbarna változat – mellett olyan különlegességek is helyet kaptak, mint a vaníliasziruppal bolondított, gyengébb barna sör, a Lady Vanilla. A spektrumot az álláshalmozó bohémiai régensek teszik teljessé: 14-es Balling-fokú változat a Prezident, azaz Elnök fantázianéven fut, a 16 százalékos szárazanyag-tartalmú sörcefréből erjesztett Kníže pedig 7,2-es alkoholfokkal igyekszik a sörivók fejébe szállni.

Ilyen kínálat ismeretében nem csoda, hogy éjjelente befogja a két macskát Csehország régense a hintó elé, hogy aztán a třeboňi kocsmák valamelyikében, szellemalakban gurítson le egy-két korsóval az ő emléke előtt tisztelgő nedűből.

‍