.svg)
A Helikon szerkesztősége november 18-án adta át a Kemény Zsigmond Irodalmi Díjat Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán. Sándor Tamás konzul ünnepélyes megnyitójában a folyóirat és a díj történelmi jelentőségéről beszélt, ezt követően Demeter Zsuzsa méltatta a díjazottat.
A szerkesztő összefoglalta a díj alapításának folyamatát, mely nagy mértékben köszönhető Karácsonyi Zsolt főszerkesztőnek. A díjat 2016-ban adták át először, olyan szerzők érdemlik ki, akik meghatározó szerepet töltenek be a Helikon holdudvarában, és olyan szövegeket közölnek a lapban, amelyek nemcsak a szerkesztők, de az olvasók számára is fontosak. Száraz Miklós György pedig mindenképp ezek a szerzők közé tartozik: „Rólunk, rólam írt könyvet” – hangzik el a laudációban, ugyanis Száraz Miklós György budapesti író, de mindig is különös figyelmet fordított az erdélyi irodalomra: „Másképp ismer minket, mint mi önmagunkat.”
A laudációt követően Márton Evelin beszélgetett a díjazottal. Kezdésként Kemény Zsigmondtól idézett szövegrészleteket, szóba jött Teleki László (Száraz Miklós György ugyanis róla írta a szakdolgozatát), majd a díjazott erdélyi kapcsolódása került terítékre. Gyerekként járt először Erdélyben, családi szálak kötik ide. Egyszer esszét kellett írjon „szülőföldem” hívószóra, és hirtelen nem is tudta, mit kezdjen a ,,származásával”, hiszen egy Budapest melletti faluban nőtt fel, a fővárosban tanult, de Erdélyben is sok időt töltött. Írni akkor kezdett, amikor édesapja már súlyos betegségekkel küzdött, és úgy érezte, hogy nem lát belőle eleget. Hiszen az egyetemet történelem és levéltár szakon végezte, régészetet is tanult, fotós, rendező is akart lenni, de egyik foglalkozást sem érezte igazán magáénak. Ezért viszonylag későn, 39 évesen jelent meg első regénye Az Ezüst Macska címmel. Édesapja sajnos már nem tudta elolvasni a regényt.
Ezután Márton Evelin az írói nyelvéről, hangjáról kérdezte a szerzőt: mennyire markáns a szövegek ,,erdélyisége”? Száraz Miklós György nem szokta észrevenni, amikor éppen egy erdélyi szót használ, a szerkesztők szokták felhívni rá a figyelmét, így nem is különül el a fejében, hogy mikor milyen nyelvet használ. Mindenesetre érdekes, ahogyan egy budapesti író beszédmódjába különböző erdélyi szavak, nyelvi alakok és formák vegyülnek.
Záróakkordként a díjazott az Andalúziai kutyákból olvasta fel Macskajaj című novelláját, amely alaposan körbejárja a macskák változékony jellemét különböző kultúrákban. A frappáns szöveget végig nevetgélés, majd hosszú taps követte.
