Részvétel egymás életében

Idén rendezték meg tizedik alkalommal Sepsiszentgyörgyön a Magyar Fotográfia Napja alkalmából már megszokottá vált kültéri kiállítást. Bár a tárlat története 10 évnél régebbre nyúlik vissza, kimondottan izgalmasnak találom az Erzsébet park zenepavilonja előtti sétányon megrendezendő kültéri kiállításnak az ötletét, hiszen több ez, mint kiállítás: közösségépítő rendezvény.
Miért is annyira jeles nap augusztus 29. a fotótörténet szempontjából? „Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840-ben, ezen a napon a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon, vagyis ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) 108 szakmai, társadalmi szervezet (a fotográfiai közélet kétezer aktív szereplője) választotta ki a magyar fotográfia történetéből ezt a napot, amely 2003 óta minden esztendőben a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeire irányítja a társadalom figyelmét” – állítja Toró Attila fotográfus, a kiállítás szervezője.
A kiállítók között a független alkotók mellett rengeteg fotóklub és alkotócsoport képviselteti magát: Spektrum Fotó (Székelyudvarhely), Grádics Alkotócsoport (Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Nagykároly, Székelyszentlélek), Transnatura Fotóklub, Mohos Fotóklub (Sepsiszentgyörgy), Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete – Fotószakosztály (Sepsiszentgyörgy), KépVIDÉK Alkotócsoport (Sepsiszentgyörgy).
A fotóklubok kiállítóterének hiányából – amely a mai napig sem oldódott meg – adódóan született meg 10 évvel ezelőtt a szervező, Toró Attila ötlete, hogy szabadtéri tárlat formájában ismertesse meg a sepsiszentgyörgyi közönséggel a székelyföldi fotósok munkáit. Az elmúlt 10 év bebizonyította, hogy az ötlet hiánypótló volt, hiszen a park sétánya évről évre egyre nagyobb számú közönséget vonz. Kortól, nemtől, etnikai hovatartozástól függetlenül olyan emberek tekintik meg a munkákat, akik a hagyományos, beltéri kiállítótereknek nem aktív látogatói.
A szervezők már a kezdetektől tisztában voltak azzal, hogy közönség nélkül értelmetlenné válhat ez a kezdeményezés, éppen ezért fontosnak tartották azt, hogy olyan kiállítást szervezzenek meg, amely a közönség számára hozzáférhetővé válik úgy, hogy akár háttérinformáció hiányában (amely sajnos bőven megvan a közoktatás, vizuális kultúra terjesztése hiányosságaiból kifolyólag) is megnézze és lereagálja a tárlat anyagát – őszintén. Az elmúlt 10 év bebizonyította, hogy valójában a látogatók őszinte reakciója az, ami nagy elégtételt ad mind a szervezőknek, mint a kiállító fotográfusoknak: közösen elbeszélgetni, válaszolni egymás kérdéseire, látni és hallani egymás őszinte reakcióját.
Különös társadalmi részvétel ez, hiszen a fogalom jelentéséből adódóan kölcsönös megértési kört feltételez, ahol a kiállítás részt vesz a hétköznapi ember életében, ezáltal beengedi a közönséget a saját életébe is. Senki nem megy haza úgy, hogy ne találjon egy magának tetsző fotót.
Ebben (is) rejlik a Magyar Fotográfia Napja kültéri kiállításainak nagyszerűsége. Egyszer egy évben, egy napig Sepsiszentgyörgy lakossága már tudja, hogy ha kisétál a város parkjának sétányára, egyedi élményben lesz része.

Marianna Paszjár: Gólya

Szabó Dániel: Árnyékaink

Debreci Zoltán: Székelyudvarhely hajnali órában

Ambrus Árpád: Hajnal a felhők fölött

Toró Attila: Székely préri

Pálfi Zsolt: Messzeség

Lőrincz Lajos: Erdő

Gothárd Ferenc Alpár: A figyelő

Márton Ildikó Antónia: Kifutó

Kovács Lászlo Attila: A cicával

Vargyasi Levente: Férfisors