Rendszerváltáson, váláson és kivándorláson túl

Medgyesi Emese: Túloldalt semmi. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2022.

‍

Mi az a semmi, ami túloldalt várja az olvasót? Mit rejt magába a semmi szegénysége vagy gazdagsága? Miért is nem semmi? Vagy minden ellenére miért mégiscsak az? Medgyesi Emese Túloldalt semmi című munkája az ellentétek regénye. Egyszerre válik a kilátástalanság és az örök küzdés, a lelki kifáradás és a kitartás megjelenítőjévé. A múlt és egy még távolabbi múlt történései rajzolódnak ki az olvasó elé, amelyeknek nagy része a rendszerváltás előtti közös erdélyi élményalapot idézi fel, s az akkori nélkülözésre és behatároltságra világít rá, előtérbe állítva a szülészetet, az életgyárat, amely ugyan szenvtelenség és nélkülözések közepette, de futószalagon termeli az életet. Majd a pár évvel későbbi nyugati világ ettől teljesen eltérő, másképpen meghatározott életstílusa mutatkozik be. Nem a részletező leírás a célja a szövegnek, hanem csupán felvillantja a közös tudatból előhívott jelenségeket, miközben a tulajdonképpeni cselekményt felvázolja – valóban kissé vázlatszerűen –, a kronológiát megbontva az időben előre-hátra lépkedve, utalásokból körvonalazva jeleníti meg azt.

A lelki történések kuszaságával és a külső körülmények átláthatatlanságával vetekszik a leírás módja is, de a részletekből lassan összetevődik végül az olvasó számára egy egyedülálló anya küzdelme azért, hogy hároméves kislányával maradhasson, és kettejük új családra találásának története. Egy családra találás, amely számtalan szakadékon lép át… Szakadékokon, amelyeket az eltérő politikai helyzetek, a kulturális és nyelvi különbségek, az összehasonlíthatatlan tapasztalatok és fájdalmak teremtenek, és az átlépés, amely mindezek ellenére mégis lehetséges. Társadalmi normák és elvárások hálójában bizonytalan körülmények között bizonytalanul indul útnak a főszereplő, felismerve azt, hogy a lehetőségeihez mért jobb megoldás sem jó – annak ellenére, hogy valóban jobb, mint bármely másik… „Oda-vissza repülőjegyet vásároltam, azzal utaztunk Dél-Franciaországba. Mintha arra számítottam volna, hogy visszatérünk Budapestre, pedig nem volt már ott számunkra folytatás!” (125.)

‍