Prédaszerep női és állati vonatkozásban – Hervay Klub Lázár Kingával és Ferentz Anna-Katával

Költészetben megjelenő állatokról, családról és nőképről is szó volt a február 28-án tizenötödik alkalommal megrendezett Hervay Klubon, amelynek vendégei Lázár Kinga és Ferentz Anna-Kata költők voltak. A teltházas eseményen a Planetáriumban a szerzők Nagy Zalánnal és André Ferenccel, az est moderátoraival beszélgettek.

Elsőként Feri bemutatta a szerzőket. Ferentz Anna-Kata költő, pszichológus, lovasterápia-facilitátor. Egy ló, egy kecske és egy fekete macska gazdája. Lázár Kinga a BBTE bölcsészkarának harmadéves hallgatója, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia ösztöndíjasa. Egy macska és egy sündisznó büszke tulajdonosa. Zalán bevezetve a beszélgetést rá is kérdezett, hogy a meghívottak hétköznapjaiban, életében és költészetében tulajdonképpen milyen szerepet játszanak az állatok.

Anna-Kata természetes környezete az állatok között van. Elmondása szerint lovak nevelték fel, nem egészen úgy, mint Maugli esetében, de tőlük tanulta a kapcsolódást, amit jelenleg általuk tanít meg másoknak is lóasszisztált pszichoterápián keresztül. „A lovak egy utópisztikus társadalomban élnek, amely a tagjaiknak a biztonságát, nyugalmát és békéjét szolgálja.” Nem érez nagy határvonalat az állatok és emberek között.  Ez, a nyelvtelenség, a kimondás lehetetlensége, és az ezzel való küzdelem, illetve a női prédaszerep gyakori elemei a verseinek. Kitért az állatok szimbolikájának helytelen használatára bizonyos versekben, fontosnak tartja, hogy a személyes kapcsolódások ne írják felül az általános jelentéstartalmat.

Kinga visszavezette az állatokkal való viszonyát a gyerekkoráig, elmondása szerint őt mindig is érdekelte a nonverbális kapcsolatépítés, amelyet az állatok nagyon érzékletesen példáznak, rajtuk keresztül igyekszik kiismerni ezt. Az ő verseiben az állatokhoz való személyes viszonyulása köszön vissza, nem helyezi őket lejjebb a hierarchián, mint magát, igyekszik integrálódni ebbe a világba. Zavarja, ha mások verseiben nem kapnak funkciót a megjelenő állatok, hanem csak esztétikai szerepük van, saját szövegeiben igyekszik ezt minden áron elkerülni.

Az oldott, baráti hangulatú beszélgetés folytatásaként Feri a meghívottaknak a prédaság és a család fogalmával való viszonyára kérdezett rá, ugyanis ezek mind a kettőjük szövegeiben megjelennek. Anna-Kata a lovak és a nyulak prédaszerepét emelte ki válaszában. Rávilágított a szó pozitív konnotációjára, miszerint a prédaság jelenthet erőt, gyorsaságot, szabadságot is. A Nyúlcipő című kötetében is ezt a kettősséget próbálja megragadni. A női szerepre visszavonatkoztatva elmondta: „Van egy nyúlcipőnk. Van egy olyan képességünk, hogy helyzetekből, amikből ki kell menekülni, kimeneküljünk, és ezáltal megfosztjuk a ragadozót a hústól. Ez a mi fegyverünk.”

Kifejtette, hogy az emberekben jelenlevő érzékenység bár sokszor félelmetes, nem muszáj negatív attribútum legyen, javunkra kell fordítanunk, hogy általa erőteljesebben kapcsolódhassunk másokhoz. A család fogalom megjelenítése kapcsán megemlített egy konkrét történetet, amelyből inspirálódott, egy 13 éves koráig beszédképtelen gyerekről. Itt megjelenik az emberi kapcsolatok és a kognitív készségek közvetlen kapcsolata. Anna-Katát érdekelte, hogy mi az, amit gyerekkorunkból magunkkal hozunk, tovább viszünk és hogy lehet megtörni adott viselkedésmintákat. „Mind családból indulunk, mindegyikünknek a családhoz kötődnek az első élményei, legyenek azok bármilyen szörnyűek vagy bármilyen csodálatosak, meghatározzák az egész életünket.”

Szintén a transzgenerációs női tapasztalattal kapcsolta össze a prédaság fogalmát Kinga, az ő verseiben azonban inkább negatív jelentéstartalmában jelenik meg a szó, a család pedig a múltbeli emlékek kontextusában. Törekszik arra, hogy költészetében személyesebben szólaljon meg, ugyanis észrevette, hogy a szövegeiben a lírai én távolságtartó. Hogy ezt korrigálja, próbált mély, elemi tapasztalatokat tematizálni, amelyekről úgy érezte leginkább meghatározzák őt. Innen eredt a családi kötelékek megjelenítése, amely egy tudatosabb döntés eredménye, ellentétben a korábbi verseiben megjelenő, intuitívan kiválasztott motívumokkal.

Szó volt még a különböző terek versbeli szignifikációjáról, az urbánus, természeti és szimbolikus terek szerepéről, illetve az ezekhez kapcsolódó misztikus vonatkozásokról. Egy-egy kérdés kifejtése után a szerzők felolvastak. Elhangzottak, többek között Anna-Kata Vadászetika, Szurok és Karamella című szövegei, illetve Kinga Kötény, Duna és Badlands verseit is meghallgathattuk.  A résztvevők a felolvasások alatt saját nyomtatott példányon követhették a szövegeket. Sokan jegyzetfüzetekbe, lapszélekre jegyzetelve, néhányan a memóriájukra hagyatkozva örökítették meg a beszélgetés és a versek számukra érdekes részleteit.

Az utolsó, bónuszkérdés az volt, hogy ha bármilyen műfajban bármit írhatnának a meghívottak és garantáltan jól sikerülne, miben próbálnák ki magukat. Kinga elmondta, hogy szonettkoszorúval, illetve nagyobb terjedelmű, részletesen és koherensen kidolgozott prózával próbálkozna. Anna-Kata pedig megosztotta, hogy éppen egy mesekönyvön dolgozik, de ezenkívül szeretné még mélyremenőbben feltárni az eddig is tematizált biofilikus kapcsolódásokat, közben pedig szeretne rálelni a versnyelvre, ami által ezt megvalósíthatja.

‍

Fotó: Tamás Zsófia – Hervay Klub