.svg)
Az idei E-MIL tábor néhány résztvevője már az Árkosra való érkezés előtt összegyűlt, ugyanis az indokolatlan forgalmi dugó miatt megálltunk pihenni félúton a Deszkás vendéglőben. Árkoson azonban már várt ránk az ebéd, amit, ha már későn értünk oda, a vacsorával együtt kaptunk meg.
Ezt követően Karácsonyi Zsolt hivatalosan is megnyitotta az idén 17. alkalommal megrendezett tábort. Mivel a program szerint a beszéde öt percet kellett volna tartson, így égő egy cigaretta segítségével mérte az időt. azt azért még elmondta a megnyitóban, hogy az idei tábor témája az erdélyi történetek lehetséges módozatait járja majd körül. Állítólag lesz foci is, mert nem telhet el tábor foci nélkül. Majd Fischer Botonddal és Antal Balázzsal együtt folytatódik a beszélgetés.
Fischer felidézve a Kolozsvári Magyar Napokon való moderálását annak reményében, hogy ezúttal nem csúszik félre a kérdés, arra kérdezett rá, hogy igaz-e az az elmélet, miszerint a tinédzser korban hallgatott zenék lesznek a meghatározóak idősebb korban is, ugyanakkor ez az séma alkalmazható-e az irodalomra nézve is. Karácsonyi Zsolt felidézte a fiatalkori emlékeit, egy rövid német dalrészletet el is énekelt, ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy neki nem volt kötelező zenét hallgatni, mert ő verset írt. Antal Balázs a ’90-es évek zenéit hozta fel, amelyek mai napig is fontosak a számára. Az írással elsősorban úgy függött össze a számára, hogy az első szövegeit dalszövegként képzelte el. Karácsonyi még a rádiós irodalmi műsorokat hozta fel, valamit a Szép versek antológiákat, melyek fontos információforrásoknak számítottak. A beszélgetés alatt Minnie kutya figyelmesen lapított az asztal alatt, bár az a sejtésem támadt, hogy nem az irodalomra hegyezte így a füleit, hanem a szomszédságban vonyító kutyákra.
Kissé elkalandoztam, miközben Mărcuțiu-Rácz Dórával azt latolgattuk, hogy ha van irodalmi függőség, vajon létezik-e hozzá elvonó? Egy pókkal való harc miatt aztán végképp elveszítettem a beszélgetés fonalát, Gál Hunor pedig, mikor megkérdeztem tőle, miről van épp szó, sejtelmesen csak annyit súgott: novellák. Aztán a felolvasás segített visszakapcsolódni, főleg, mert utána egy alkoholbeszerzési hatásszünetet tartottunk. Az erdélyi történetek is szóba kerülnek, mire Antal Balázs azt mondta, Magyarországon nem lehet az erdélyi kérdésben okosnak lenni erdélyiek nélkül. Azzal kapcsolatban, hogy megírhatja-e egy külföldről jövő személy az erdélyi történeteket, Karácsonyi megjegyzi, hogy Váradon is megterem már a füge.
Másnap reggel elmaradt a beígért trombitaszó, de így is korán keltünk, elkezdődtek a szemináriumok. Antal Balázs és Király Farkas ki is osztotta a nagy témát, amire alkotnunk kellett: brit tudósok által beekizett polipok adták az ihletet a szövegekhez. Amíg a műalkotások érlelődtek a fejünkben, addig a magunkkal hozott szövegekkel foglalkoztunk, miközben a konferencia teremben javában folytak a beszélgetések.
Mivel a délutáni programok a Tein Kávéházban zajlottak, mi is Szentgyörgyön folytattuk a szemináriumot, csak mi épp a Szimplában. Kiderült, hogy a tábornak lassan már hivatalos fuvarosa is van, ugyanis Karcsi, a taxis emlékezett rá, hogy már tavaly is ő szállította az embereket a kastélytól a városba. Vacsora után Lakatos Mihály, Lövétei Lázár László és Ferenczes István beszélgetett Demeter Zsuzsa vezetésével. Többek között ahol a száz éves csatlakozás helyzetét járták körül, valamint a Székelyföld folyóirat viszonyulási lehetőségei a témával kapcsolatban, pontosabban, hogy készítsenek-e tematikus lapszámot vagy ne. A téma kapcsán egy hosszabb vita alakult ki, amelybe a közönség soraiból is becsatlakoztak a résztvevők. A beszélgetés után sokan hajnalig mesélték tovább az erdélyi történeteiket, és nemcsak.
A szombati reggelinél Király Farkas és Antal Balázs állt meg az asztalunknál, hogy akkor mi legyen, kész vannak-e a polipos szövegek? Persze még egy sort sem írt senki a szeminaristák közül. A közgyűlés végét tűzték ki végső határidőnek, addigra el kellett készüljenek az írások. Mindegy, csak legyen benne polip. Hát végül csak lett, kiderült, hogy milyen sokféleképpen tud megfogalmazódni ez a téma, Fülöp Dorottyánál például egy medvetaxi bőrébe bújt.
Este Király Zoltán, Király László és Bogdán László beszélgettek a költészetről Zsidó Ferenc moderálásával. Király László elmondta, szembe kell néznünk azzal, amiben vagyunk és ami most érint minket, mert ezek tükröződnek a legjobban a költészetben, meglátása szerint nincs baj ma az erdélyi költészettel. Király Zoltán nem olyan derűlátó, mint az előtte felszólaló két László. Meglátása szerint van egy erős generációs hézag a nagy öregek és az egészen pályakezdők között. A beszélgetés alatt továbbá olyan szentenciák hangzottak még el, mint: a költő semmihez sem ért, de mindenhez köze van, megtanulni verset olvasni legalább olyan hasznos, mint sáncot ásni, vagy pedig ahány költészet, annyiféle boszorkánykonyha van és a nagy focista sem ér semmit csapat nélkül.
A tábor lezárásaként a szeminaristák felolvasására került sor, majd kötetlenül folyt a beszélgetés tovább, olyan témákat érintve, mint például hogyan alakul a nők helyzete az irodalomban. Mărcuțiu-Rácz Dórával csak hallgattuk, ahogy a nagy férfiak: Horváth Benji, Fischer Botond és André Ferenc miként vélekednek a témában. Közben Karácsonyi Zsolt mindig énekszóval figyelmeztetett a közeledtére.
