.svg)
Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese (Magvető, 2016) és Léleknyavalyák (Magvető, 2018) című köteteinek bemutatójára került sor 2019. május 21-én Bölcsészettudományi kar épületében a BBTE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézetének és a KMDSZ BölcsÉsz Szakosztályának közös szervezésében.
Az esemény házigazdája, Biró Annamária egyetemi adjunktus köszöntőjében kiemelte: az est vendége most nem irodalomtörténészként, hanem íróként volt jelen a kar épületében. A bemutatandó könyvekről elmondta: a szerző a Szűz Mária jegyeséért az elsőkönyveseknek járó Margó-díjban részesült, míg második művéért az Európai Unió Irodalmi Díjára jelölték, melynek eredményhirdetésére 2019 szeptemberében kerül sor.
A köteteket a kar hallgatói, Ambrus Dorottya és Asztalos Veronka-Örsike mutatták be, mely után a szerzővel való beszélgetés következett. Ambrus Dorottya a Szűz Mária jegyeséről elmondta, a szerző 15 novellán keresztül mutatja be egy falu kommunizmusbeli történetét. A falu lakói a szóbeszéd, a pletyka eszköztárát mozgósítva képezik le a falu kapcsolatrendszerét: ebben a világban mindenki tud mindenkiről – valamennyit. Mert hallott valakitől – valamit. A történetek sokszorosan szűrtek, szubjektív érdekek által terheltek, rétegeltek: a megismerhetőség bizonytalansága uralkodik a kötetben, amelyen az elbeszélő sem segít. A szereplőket ugyanis ez az elbeszélő sohasem kategorizálja jókként vagy rosszakként, erkölcsösként vagy erkölcstelenként, megbízhatóként vagy megbízhatatlanként: ezek a kategóriák történetről történetre értékelődnek át. A novellafüzér nemcsak a közösség, de az etnicitás vagy a hit kérdését is feszegeti, miközben elbeszélője sohasem látszik többet tudni, mint amennyit a bemutatott közösség tagjainak mendemondák, pletykák által alakított közös tudása megenged.
Asztalos Veronka-Örsike a Léleknyavalyákról elmondta: főszereplője Hummel József nyugalmazott alkapitány, aki egy 1847-es, általa felderített öngyilkossági eset kapcsán kezd el nyugtalankodni amiatt, hogy esetleg nem járt el kellő alapossággal a nyomozás során. Lépésről lépésre újraveszi hát a nyomokat, amelyek Czakó Zsigmond drámaíró halálához kapcsolódnak. A főszereplő nemcsak nyomoz, de elmélkedik a múlton, a szabadságharcon is, és arra is keresi a választ, hogy egyáltalán hogyan lehet valaki öngyilkos, milyen lelki folyamatok vezethetnek el idáig. Az ő szemszögén keresztül tárul fel az is, hogy hogyan lehetett a korban gondolkodni a romantikáról, a színházról, az irodalmi és művészi tekintélyről, mi történik akkor, amikor egyetlen fontos kritikus mondja meg azt, hogy ki lehet elismert író és ki nem, hogyan hathat ez egy alkotó lelki életére és esetlgesen a halálára.
A beszélgetés során szóba került, hogy mindkét kötet fontos szervezőelve a pletyka. A Léleknyavalyákban például Hummel József olyannyira nem veszi tudomásul a pletyka jelentőségét, hogy önmagát fosztja meg a nyomozás során értékes információdaraboktól, míg a Szűz Mária jegyesében egyenesen a pletyka fűzi koherens egésszé a faluközösséget. Milbacher Róbert elmondta, Hummel racionalista-pozitivista karaktere valóban elutasítja a pletykát mint megbízhatatlan információt, míg a másik kötetben „csak pletyka van”: nincs más megismerés, mint ez, soha sincs vége, mindig vezet valahová, ez tartja össze a kisebb-nagyobb közösségeket.
A Szűz Mária jegyese kapcsán felmerült a kérdés: miért tart fenn a szöveg a végéig egy nagyon bizonytalan, beazonosíthatatlan elbeszélői perspektívát? Milbacher elmondta, azért használ ilyen furcsa szólamot, mert nem tartja magát olyan értelemben írónak, amilyenben az író olyan ember, akinek van valami mondanivalója a világról, azt leírja, és mások ezt elolvassák, megértik, szépnek tartják, boldogabbak lesznek tőle. Az írónak, hogy ezt megtehesse, saját hangon kell megszólalnia. Elmondása szerint neki magának ez a saját hang sohasem ment: az a hang, amit a regényírás korábbi fázisaiban megütött, nem volt elég érdekes, izgalmas, „nem volt elég messze”. Ezért teremtett rengeteg elbeszélői szólamot, amelyek keverednek, váltogatják egymást.
A szerző elmondta: még három témája van, amelyet meg szeretne írni. Az estet az egyik regényformát öltő téma megírt részleteinek felolvasása valamint szabad beszélgetés zárta.
