.svg)
Korniss Péter: Fáradt pásztor
komfort
a házhoz amit együtt építettünk
nem hívtunk szakembert
se kőművest se villanyszerelőt
mindent ami van magunk tettük bele
vagy hagytuk ki
gyertyafénynél ültünk
világítás azóta sincs
ahogy az alapozás is kiegyensúlyozatlan
itt élünk benne ketten
egy ideje mindig elkerüljük egymást
ahogy én sejtem te a hálószobában ragadtál
én legtöbbször az előszobába lépek csak be
itt vannak a rossz emlékek
hogy folyton várok rád
és nem tudunk elindulni
emiatt dühös vagyok
és mielőtt a sáros cipőm levenném
kilépek és soká jövök újra
a konyhába szoktam még
mert néha elveszítem a fejem
és anélkül hogy a kabátot levenném
berontok ide és felfalok mindent
szerettem veled enni
tetszett hogy ízlik a főztöm
eszembe jut ekkor is
mennyit várattál és ilyenkor
még elidőzök az előszobában
legyen értelme annak
hogy megint itt jártam
nappalink nem volt
társaságot sosem hívtunk meg
örültünk ha végre ketten lehetünk
a fürdőszobánkban kád van
valamikor melegvíz meg habok
amiből csak lábujjak látszódtak ki
elég hogy ettől elpiruljak
ide azóta be sem léptem
hogy utoljára
aztán eszembe jutott
milyen jókat beszélgettünk itt
fejtől lábig és fordítva
amíg kihűlt a fürdővíz
bemegyek és egy mozdulattal
húzom ki a dugót
hogy többé legalább itt
ne kerülgessük egymást
Aral
A legnagyobb sóstavak is
kiszáradnak.
Próbálhatják feltölteni
megfordított folyásirányú folyókkal,
mint a Gairdnert
vagy az Aralt
atomrobbantásokkal,
ezeknek a tavaknak a természetük,
hogy túlzott igénybevétel esetén
feltöltődni igazán sosem tudnak,
hiába indítják újra atomrobbantással,
az expozíció után
csak nukleáris szennyezés marad,
egyetlen gombnyomás akkora károkat okoz,
amelyet semmilyen ígéret nem állít helyre,
ha mégis magukra maradnak,
az egykor gazdag élővilágú vizeket
a por betemeti,
a tavakban az élet nem szűnik meg ettől,
csak megváltozik,
a régi lakók új otthont keresnek,
másoknak ez lesz az új,
nem is tó ez,
aki ezután látja,
sivatagot lát a helyén,
a folyók, amik táplálhatták,
más utat keresnek,
de nem a kiszáradtság az oka,
előbb kerestek más utat,
talán emiatt a kiszáradás,
a sókoncentráció meg
a párolgási veszteség miatt,
ebben a sóstó gödörben
marad valami a régiből,
csigaházak leginkább,
amik az emlékezés miatt kellenek,
pleisztocén végi állapotok ismétlődnek,
és ismétlődik minden,
a neogén, a holocén,
csak más néven,
eshet még annyi csapadék,
hogy egy időre
mocsár válhasson belőle,
addig sivatagi
hideg telek,
forró nyarak,
elterül és vár
ökológiai katasztrófákat,
amikért az emberek felelősek,
ahogy mindenfajta
bizalom elvesztéséért.
Pásztor Andrea 1990-ben született Budapesten, Üllőn nőtt fel. Szabadbölcsészetet és pedagógiát tanult. Jelenleg általános iskolában tanít alsó tagozaton. Verset és prózát ír.
