„Önmagunk komolyan vételének terhétől eltávolodni”

A költészet nem kis mértékben szerepjátszás, akárcsak a színház, és a játék funkciójának rehabilitására nagy szükségünk van – jegyezte meg Tompa Gábor a 10. Kolozsvári Könyvhéten. A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójának kötetét (Van-e még könyvtár Amerikában?) pénteken mutatták be; a szerzővel színházról és irodalomról, játékról és önreflexióról Karácsonyi Zsolt beszélgetett. Tompa Gáborban a színházi ember és költő kiegészítik egymást. Számára a színház és az irodalom közös tér, ahol önmagunkat tükörben, a másikon át láthatjuk. A megtisztulás eszköze mindkettő, katartikus erejükből adódóan megrendítenek és kimozdítanak. Ilyen értelemben számára nem hierarchikus viszony, hanem egymásmellettiség jellemzi a két területet. Karácsonyi Zsolt ehhez hozzáteszi, Tompa új kötetében is gyakran jelennek meg színházi motívumok, a versek reflektálnak a szerző színházi létmódjára is.

Fotó: Szentes Zágon
Karácsonyi Zsolt nem csak színházi elemeket, hanem korábbi kötetek motívumhálózatát, alaphangulatát is felfedezni vélte az új kötetben. Tompa erre kijelentette, 2020-ban nem akar 1989-ről szólni, véleménye szerint nem a versnek kell erről beszélnie, de tagadhatatlan, hogy az ember a rendszer része ’89 előtt és után is, így a kapcsolódási pontok ténylegesen léteznek. Nosztalgikusan emlékezett vissza a rendszerváltás előtti irodalmi hangulatra, arra, hogyan olvastak rongyosra minden könyvet, amihez sikerült hozzáférniük. (Ő maga rengeteg verset tanult meg, a könyvbemutatón a közönségnek is szavalt.) Tompa a 80-as évekbeli irodalmat és színházat az ellenállás formájának nevezte, a kortárs költészet kapcsán pedig a már említettek mellett a reflexív önvizsgálat fontosságát hangsúlyozta. A felolvasott vers épp ezt a szabadságvágyat, az ellenállásra való törekedést tematizálta a digitalizált világ kontextusában.
Tompa szerint valóban fontos az önreflexió és az ellenállás, de mindezek mellett szükségünk van néha az „önmagunk komolyan vételének terhétől” való eltávolodásra, hogy a játék révén újra magunkra találjunk. Ezáltal tudja igazán levetkőzni az alkotó a túlzottan didaktikus szerepet is, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy tényleges vita, párbeszéd és – ahogy Tompa fogalmaz – játszótársi viszony alakuljon ki ember és ember között.

Fotó: Szentes Zágon
A könyvbemutató felolvasással zárult, majd a érdeklődők megvásárolhatták a szerző új verseskötetét a helyszínen.