.svg)
December 9-én ötven éves fennállását ünnepelte a Kriterion Könyvkiadó, amelynek alkalmából sorozatnyitó konferencia zajlott a kolozsvári Vallásszabadság Házának nagytermében. A Könyvkiadó és munkatársai egy olyan eseménysorozatot indítottak el, amely több éven keresztül tervezi bemutatni itthon és Magyarországon a Kriterion Könyvkiadó indulását, a kezdetleges majd a folyamatosan törekvő munkálatokat, sikereket, megpróbáltatásokat, illetve az ott dolgozókat is. Emellett állandó kiállítás megalapozása is tervben van, amely a képi archívumok anyagából készül, és amely még közelebb hozza a szóban elmesélt történeteket.
A nyitókonferenciát H. Szabó Gyula ünnepi köszöntője indította, amelyben összefoglalta az esemény és ezzel együtt a kiadó jelentőségét, kihangsúlyozva a konferencia célját, amely arra hivatott, hogy bemutassa azon viszonyokat és előzményeket, amelyek kialakították az intézményt. Ezúton mondott köszönetet az egykori és a mai munkatársaknak, illetve azoknak a szervezeteknek, amelyek segítségével létrejöhetett az ünnepi esemény. Ez alkalmon csak a kiadó előtörténete képezte az előadások alapját: a Minerva nyomda és kiadó 1948-as államosítása, kolozsvári fiókszerkesztőségek, illetve a Kriterion bukaresti és kolozsvári részlegének kialakítása.
Fotó: Kriterion Könyvkiadó
A konferencia családias hangulatban zajlott, személyes élmények, visszaemlékezések, bensőséges történetek és humoros anekdoták egyvelege színezte és tarkította a konferenciát. Tibori Szabó Zoltán nem tudott megjelenni a rendezvényen, így Kerekes György műfordító, az „Állami Irodalmi Könyvkiadó és az abból kialakult könyvkiadó utolsó mohikánjának” előadásával vette kezdetét a nosztalgia. Megemlékezett az intézmény akkori munkatársairól, többek közt Kacsó Sándorról, Fodor Sándorról, Kiss Jenőről, Fáskerti Görgyről és Bajor Andorról. Az akkori kiadó a klasszikus és kortárs román irodalom magyar közvetítését tekintette egyik céljának. Kerekes György továbbá megemlítette a Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után következett politikai enyhülést, melynek következtében a magyar irodalom közvetítése is kitágult úgy mennyiségileg, mint minőségileg is a tematikai változatosságokkal.
Ezt követően Bartha Katalin Ágnes egy Bálint Lajossal való, 2014-ben készített interjú részletét mutatta be, amely az egykori munkatárs korai műszaki szerkesztési tapasztalatairól számol be. A több mint hatvan éves történet és emlékanyag remények szerint jövő évben már könyv formájában is olvasható lesz. Bartha Katalin Ágnes az interjú egy részletének felolvasásával zárta bemutatóját, ezzel is közelebb mélyebb betekintést adva a nyomdászok mindennapjaiba.
Az est további részében egy rövid videóanyagot vetítettek le, amelyben Gálfalvi Zsolt, irodalomkritikus és esszéíró emlékezett vissza a Kriterion névadási körülményeire illetve a munkatársakra. Itt hangzott el az a mondat, amely akár mottója is lehetne az eseménysorozatnak: „A Kriterion mint a közös cselekvés lehetősége.” Ezt követte a munkatársakról készült képsorozat levetítése, ahol sokan magukra is ismertek. Majd Tekei Erika szemléltetett néhány levelet Kacsó Sándor és Bodor Pál levelezéséből, a nyitás jeleiből, a kiadói átszervezést megelőző évek terveiből. Továbbá megszólalt Domokos Péter, a Domokos Géza Egyesület elnöke, aki az egyesület névadójának életállomásait és a Kriterionhoz vezető útját mutatta be, valamint Elena Diatcu, aki a bukaresti szerveződésről beszélt.
Záróakkordként Kozma Csaba felolvasásában Dávid Gyula szövegét hallhattuk, aki egészségi állapota ellenére sem hagyta volna ki az ünnepi visszaemlékezést. A Kriterion kolozsvári indulásról hallhattunk beszámolót, valamint az ezt fűszerező érdekes és humoros anekdotákat.
Az esemény állófogadással záródott, de mindenki várja a már említett eseménysorozat folytatását.
