.svg)
Pénteken a Csíkszeredai Könyvvásárról indulunk, a volánnál Márton Evelin, az utastérben Vida Gábor, Horváth Benji, rosszmagam, egy hónapra elegendő csomag a hétvégére és jónéhány üveg bor a Lidlből. Az úton a székelyföldi sofőrök nem okoznak csalódást: aki nem előz meg egyszerre legalább 3 autót, az nem is igazi legény. Azért szerencsésen, épségben megérkezünk Szárhegyre, Lövétei Lázár László egyből egy kis pálinkával fogad. A szállás kiváló, a vacsora felkészíti a gyomrunkat az esti szocializációhoz, az időjárás pedig ideális, hogy az udvaron a filagóriában összegyűljön a társaság. Csupa jó ember, tényleg otthon érzem magam közöttük. A buli civilizáltan folyik egy darabig, de amikor elindul a Metallica Seek & Destroy, akkor szintet lép az éjszaka. Én hajnali 5-ig bírom, és messze nem az utolsó vagyok, aki aludni tér.
Ennek fényében a reggel nehezebb, mint lehetne, enni nincs időm, de azért nem szörnyű a helyzet. Sietek, mert 10 órától tábormegnyitó, akkor sem szeretek késni, amikor nem én kell tudósítsak. Bár mindannyian tudjuk, hogy a bemutatókat maszkban kell végigülni, mégis reménykedünk, hátha hirtelen enyhültek a szigorítások.
A legendák szerint LLL reggel 7-ig fennmaradt, mégis frissen és vidáman nyitja meg a tábort. Elmondja, hogy a határzár, illetve egyéb kötelezettségeik miatt sajnos többen nem tudtak eljönni a táborba, mint például Boka László vagy Karácsonyi Zsolt. A 2020-as év sok szempontból nehéz volt mindenkinek, az évi nehéz hangulatot az is fokozta, hogy idén elhunyt Bogdán László és Gittai István is. A tábornyitó után az előadóké a szerep, akik a rendszerváltás utáni magyar irodalom, illetve kulturális élet helyzetéről tartanak kiselőadásokat. Azonban ahhoz, hogy a ’89 után történéseket kontextualizálni tudjuk, elengedhetetlen ismerni az előzményeket is.
Markó Béla, mielőtt elkezdené prezentációját, megköszöni a szervezőknek, hogy az idei nehezítő körülmények ellenére sem mondtak le a táborról. Ezt követően az erdélyi magyar fiatal irodalom rendszerváltás előtti éveiről beszél. Kérdés: kell-e, lehet-e cezúrát felfedezni a fiatal irodalom szerepében, funkciójában, működésében 1989 előtt és után? A fiatal irodalomra általában jellemző, hogy szembefordul a hatalommal – de ez elsősorban az irodalmi hatalomról szól. Márpedig ebben az értelemben nem fedezhető fel törés a rendszerváltás előtti és utáni irodalomban, sőt, akár 100-200 éve is ugyanilyen fontos volt az intézmények, kánonok, hatalmi struktúrák, irodalmi konszenzusok elleni felszólalás. Bizonyos értelemben a rendszerváltás előtti 2-3 évtized kivételnek tekinthető: habár ekkor is érzékelhető volt az, hogy a fiatal generációk szembefordultak az irodalmi hatalommal és az idősebb nemzedékek értékrendszerével, viszont a politikai hatalommal való szembenézés szükségessége felülírta az esetleges nemzedékek közötti konfliktusokat. Ehhez kiváló fórumok voltak az irodalmi körök (a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör, a nagyváradi Ady Endre vitakör, illetve a marosvásárhelyi Igaz Szó vitakör). Ennek a szembefordulásnak lenyomatai a lapalapítási kísérletek, illetve a szintén fontos kánonalkotó szereppel bíró az irodalmi antológiák is. Azaz mondhatni, hogy a fiatal irodalom szándéka többnyire az új intézmények kiépítése volt.
Markó Béla után Egyed Emese beszél közvetlenül a rendszerváltás utáni irodalom helyzetéről, a folyóiratok özönéről és a hirtelen mindent elöntő szabadság élményéről. Egyed Emese a kor egyik legnagyobb akadályát abban látja, hogy az információ nehézkes terjedése miatt az egyes városokban működő irodalmi körök nem igazán tudtak egymásról, de oda-vissza igaz ez a magyarországi irodalomra is. A lapalapítás mellett szintén fontos pont volt a névváltoztatás kérdése is abban a közhangulatban, amikor a szabadság volt a kor egyik legkedveltebb fogalma, amely a bukaresti, centrális irányítás megszűnésével rendkívül különös tapasztalat volt. A rendszerváltást követően megszűnt a gyülekezéstől való szorongás is, ennek következtében pedig látványosan megszaporodtak az irodalmi körök, vitafórumok, felolvasások, találkozók is. Egyed Emese folyóiratokat, antológiákat mutat be a rendszerváltás utáni próbálkozások közül, igyekszik kiválasztani a legfontosabbakat, ami nem könnyű, hiszen ekkoriban közel 800 (!) új lap kezd el működni. Azonban a kilencvenes években induló folyóiratok, újságok, periodikák tömkelegére hamarosan rászakadt a lapfenntartás terhe.
Ezt követően a Szempontot Sánta Miriám mutatja be a tőle megszokott felkészültséggel és humorral. A Szempont a Helikon rovata volt, az akkor 25 éves Jakabffy Tamás szerkesztette 1991 februárjától ugyanazon év decemberéig, amikor ugyanis a folyóirat sztrájkba vonult. Mint kiderült, ezt Jakabffy önálló folyóiratként képzelte el, olyanokkal közösen, mint Kisgyörgy Réka, Szilágyi Mihály vagy Tompa Andrea. Az erdélyi irodalom mellett olyan magyarországi szerzők közlését is tervezeték és szervezték is, mint Eörsi István, Marno János, Károlyi Csaba, Balassa Péter stb. Önálló folyóiratként egyetlen száma jelent meg, ezt követően a Helikon hasábjain folytatódott. Rövid élettartama ellenére olyan színvonalas szerzőktől közölt szövegeket, mint Szijj Ferenc, Nádas Péter, Thomka Beáta, Darvasi László, Petri György vagy Parti Nagy Lajos, de még Nemes Nagy Ágnestől is jelentek meg versek a halála előtt, még ha másodközlésben is. Ugyanakkor a világirodalmi művek, illetve azokról szóló írások is nagy számban jelennek meg. A lap szellemiségét kiválóan tükrözi Jakabffy mondata, melyet maró humor jár át, miszerint: „Nyitott ablak mellett könnyebb.”
Bár a mondat allegorikus értelmez is zavaróan érvényes napjainkra, én a szószerinti olvasatát is komolyan veszem és kimegyek egy kicsit levegőzni, mert bár alapvetően nem zavar a maszkban létezés, azért nélküle mégiscsak könnyebb. Az előadás után pedig vár a kiadós ebéd, hogy segítsen felkészülni a délutáni ülésszakra, amely nem kevésbé informatív, mint a reggeli előadások.
