Nempercesek – Döme Barbara helyszíni rövidprózái

Rácmolnár Sándor: Idol felhővel

Jézus és a rózsaszín flamingó

Azon a napon, amikor a földbe szúrt műanyag flamingó hangos veszekedést követően szakított az út túloldalán álló fával, Jézus állásinterjúra indult. Mióta befuccsolt az esküvőszervező tanfolyama, ahol a jelentkezőknek pluszpénzért megtanította borrá változtatni a vizet, egészen maga alá került. Barátja, Lukács biztatására azonban az elmúlt hétvégén elhatározta, összekapja magát, és ismét állást keres. Mindenképpen valami kreatív tevékenységben gondolkodott, ahol főállású egyéni vállalkozóként számlázhat, nincs főnöke és nem kell reggel nyolckor kelnie. Utálta, ha olyan korán kiverik az ágyból mindenféle értekezletek miatt, ráadásul múlt vasárnap megismerkedett egy lánnyal, akivel azóta minden nap hajnalig bulizott. Ma éjjel sem volt másképpen, ráadásul valami pancsolt bort szolgálhattak fel nekik a szórakozóhelyen, ugyanis ébredés után baromira hasogatott a feje. Fene egye meg, gondolta Jézus, jobb lett volna, ha nem a saját tanítványom kocsmájában mulatunk. Mondta ezt azért, mert tudta, hogy a kocsma tulaja az utolsók között végzett a vizet borrá változtató tanfolyamán, többnyire nem sikerült neki a mutatvány, s ilyenkor stikában a jól bevált tablettás módszerhez folyamodott.
Miután Máriával megmosatta a lábát és megfésülködött, Jézus felkereste a fejvadász céget, ahonnan előző nap felhívták. A cég vezetője lelkesen köszöntötte, majd felvázolta neki, hogy testhezálló munkát talált számára. Valaki azt mesélte, hogy a maga nevelőapja ács, mondta az igazgató. Lenne itt egy meló, kereszteket kellene faragni, jó nagyokat. Jól fizetnek, lehet ügyeskedni a számlaadással és a saját tempójában dolgozhat, nincsenek munkatársak. Jézus elgondolkodott az ajánlaton – viszonylag rossz tapasztalatai voltak a nagyméretű keresztekkel kapcsolatban, ezért erősen hezitált. Ám mivel jobb ajánlatot nem kapott, kezet ráztak az üzletre.
Így történt, hogy Jézus keresztkészítő egyéni vállalkozó lett. Első ügyfele egy rózsaszín műanyag flamingó volt, aki, miután kikászálódott a földből, ahová korábban leszúrták, egy jó magas fakeresztet rendelt Jézustól. Az alapanyagot maga hozza vagy én szerezzem be?, kérdezte Jézus első megrendelőjét. A műanyag flamingó az út túloldala felé mutatott. Ott az a nagy halott fa, mondta, nem tudom, mi történt vele, tegnap még élt. Szerintem abból pontosan jó kereszt lenne. Szeretőnek ócska volt.

Holdfőnyeremény

Miután beraktam a holdat az autó csomagtartójába, megveregettem saját vállamat. Ezzel most tuti megnyerem a húszmillió forintos főnyereményt. Nem hinném, hogy ennél kreatívabb megoldás jut eszébe bárkinek is ebben a kis országban. Márpedig, ha így lesz, enyém a főnyeremény. Ezzel kikászálódhatok az összes adósságomból.
Az éjszakát az autóm mellett virrasztva töltöttem, attól féltem, hogy a Hold kirúgja a csomagtartót, mert bár nagyon igyekeztem, az a bazi nagy égitest csak nyögvenyelősen fért be a kis Polski Fiatom csomagtartójába. Azért imádkoztam, legalább addig maradjon a helyén, míg a zsűri személyesen ellátogat hozzám. Arra gondoltam, ha minden kötél szakad, valami erős ragasztószalaggal körbetekerem az egész autót, és akkor a Hold megmarad a csomagtartóban. Tudtam, hogy mióta a Holdfogyatkozás nevű temetkezési vállalat meghirdette a versenyét, melynek tárgya az volt, hogy a Holdat be kell tenni valami különleges helyre, sokan próbálkoztak mindenfélével. Megpróbálták kútba, kosárba, gyerekágyba, de még kabátzsebbe is betuszkolni, de a zsűrinek egyik megoldás sem tetszett. A csomagtartóban bíztam, ám hiába, ugyanis mire reggel magamhoz tértem, a Hold kinyomta a csomagtartó tetejét, és csak vigyorgott rám. Baromi ideges lettem, s miközben újabb megoldáson gondolkodtam, megkordult a gyomrom. Arra gondoltam, ha eszem néhány falatot, talán jobban fog majd az agyam. Előző nap a kedvenc ételemet, borsólevest főztem. Megmelegítettem, tettem bele egy kis csípőspaprikát, majd jóízűen kanalazni kezdtem. Közben a Holdat nézegettem, kézbe vettem, forgattam. Töprengtem, hová is tehetném a Holdat. Egyszerre megszólalt a mobilom. Megijedtem, s a Holdat a levesbe ejtettem. Néztem, ahogy ezüst pofájával az apró zöld borsószemek között vigyorog. Hold a borsólevesben, ízlelgettem magamban, s arra gondoltam, ha ezt sem értékeli a zsűri, holnap holdas töltött káposztát főzök.

A nap, amikor Kovács Odüsszeusz anyatejet kapott

Végem van! Az egyik mellem legalább két millimétert ereszkedett egy hét alatt! Minden héten ellenőrzöm. Fogok egy centist, és megmérem, milyen távolságra vannak a mellbimbóim a földtől. Naplót vezetek az adatokról, így pontosan tudom, hogy a jobb mellem a mai napon két milliméterrel közelebb van a parkettához, mint egy hete.
Ma érkezik a tévéstáb az Antarktiszról, a szoptatásról forgatunk. A gyerek már megint bőg, biztosan éhes, vagy fogzik, vagy a hasa fáj. Ha legalább el tudná mondani, mi a nyűge, szólhatnék anyámnak, jöjjön és tegye rendbe a dolgokat. De így mivel hívjam fel? Még azt mondaná, rossz anya vagyok, nem szoptatok, ráadásul azt sem tudom, mi bántja a saját gyerekemet. Odamegyek a kiságyhoz, felveszem, nem hagyja abba a sírást. Kiveszem a bekészített anyatejet a hűtőből. Odüsszeuszt leteszem az ágyra. (Így neveztem el, bár lövésem sincs, ki lehetett ez a csávó, de a kórházban már túl sok volt a Renátó meg a Rómeó, és a facebookon valaki azt írta: az Odüsszeusz menő név, mert nagy király volt az illető. Na, akkor ez jó lesz, gondoltam, és bejegyeztettem a fiamat Kovács Odüsszeusznak.) A kis Odüsszeusz kezébe adom az üveget, ügyesen tartja, eszik magától, nem kellek hozzá, én addig újra lemérem a mellem távolságát a parkettától.
A milliomos pasim, aki életem szerelme volt, két éve kidobott, mert rájött, hogy csalom. Pedig tényleg nagy szerelem volt a miénk. Miután az utcára tett, kénytelen voltam más megélhetési forrás után nézni. Bejutottam egy valóságshowba. Azt mondták, egy villában kell élnem fél évig, ahol rajtam kívül még kilencen lesznek. Jó gázsit ígértek, a szexért meg bónuszt. Elém dugtak egy vaskos szerződést, de nem volt kedvem elolvasni, látatlanban aláírtam. Amikor kiderült, hogy az a szemét Agyas felcsinált a villában, nem engedték elvetetnem a gyereket. Lobogtatták a szerződést: itt van, annak idején aláírtam, meg kell szülnöm a babát, aki a kamerák előtt fogant. A műsor végén kapott pénzből alig futotta valamire.
A gyerek már megint bőg, ráadásul összecsinálta magát. Anyám azt mondja, Odüsszeusznak azért van hasmenése, mert nem szoptatom. Mellszépségversenyt nyertem három éve, nem teszem kockára a címemet! Persze ezt a tévések nem tudják, majd eljátszom, hogy igenis szoptatok. Remélem, azt sem szúrják ki, hogy a gyerek se rám, se az apjára nem hasonlít. Annak idején figyelhettem volna erre is, de hát akkor szültem, örültem, hogy élek, nemhogy még vörös, fehér bőrű újszülöttet keressek.
Amikor a gyerekemet először megláttam, padlót fogtam. A feje hosszúkás volt, a haja vörös, a füleiről jobb nem is beszélni. Arra gondoltam, ezt a ronda fiút kicserélem szebbre, mert nem szégyenkezhetek vele a nyilvánosság előtt. Másnap találtam egy asszonyt, akinek szép, formás, dús hajú fia volt, és egymillióért hajlandó volt kicserélni a gyerekét az enyémre. Senkinek nem tűnt fel, és azóta sem tudja senki, hogy Odüsszeusz nem a saját gyerekem. Egy hónapja bepánikoltam, mert rohamosan fogyni kezdett. A jósnő, akihez járok, azt mondta, muszáj saját testemből táplálnom, különben meghal. Szoptasson!, adta ki a parancsot. Cselekednem kellett, mert féltem, ha Odüsszeusz meghal, kiderül a csere, engem meg börtönbe zárnak. A feketén vásárolt anyatejet lecseréltem a sajátomra, de továbbra sem szoptatok.
Már egy órája próbálják felvenni azt a rohadt interjút. Odüsszeusz mindenáron rá akar cuppanni a mellemre, amikor a kamerák kedvéért odateszem. Nem hagyom neki. Egyelőre senkinek nem tűnt fel, hogy az egyik mellem megereszkedett. Dicsérik a gyereket, mondják, látszik, hogy sokat szoptatom.
Amíg bepúderezik a mellemet, arra gondolok, jól átvertem őket a gyerekcserével meg a szoptatással, és hogy kiakadnának, ha tudnák, az új pasim képes anyatejet fakasztani a sarkamból, ezzel etetem Odüsszeuszt. Ja, még nem mondtam, a fiúmat Jézusnak hívják. Neki is szép neve van, ugye?

Nempercesek – az Erdélyi Magyar Írók Ligája által, a Kolozsvári Magyar Napokon, a Bulgakov Kávéház teraszán szervezett Helyszíni prózaírás című eseményen íródtak, a közönség soraiból jelentkezők kérésére és az általuk megadott kulcsszavak felhasználásával.