Nem mindegy

tízparancsolat? tízparancsolat 12 részben. Szerk. Dávid István, Vitus-Bulbuk István. Erdélyi Református Egyházkerület, Exit Kiadó, Kolozsvár, 2016.

Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj – számomra röviden ennyi a tízparancsolat. Elképzelhetetlen az átfogó törvényt egyéni prioritások keretébe fogni, mégis megteszem. Azt hiszem, hasonló indíttatású vállalkozások ellenében született az Exit kiadó gondozásában megjelent tízparancsolat? kötet, ez a többszólamú, bölcs kórusmű, melynek segítségével kissé fölrázódhatunk mindennapjaink nagyfokú virtualitása által is indukált mindenmindegy letargiánkból.
Persze, nehéz elképzelni, miért lapozná föl ezt a mózesi törvényeket behatóan tárgyaló, huszonegyedik századi szellemű könyvet az, akit az egész probléma sajnos indulásból nem érdekel, vagyis az, akinek erre a könyvre legnagyobb szüksége lenne. Én például fellapoztam, és azonnal megakadtam Egyed Péter a hazugságról kelt, szívszorítóan időszerű értekezésében.
Nem tudom eléggé lelkesen buzdítani az olvasót arra, hogy az itt nyomtatásban sorjázó, de eredetileg a kolozsvári református egyetemi misszió által a 2015/2016-os tanévben szervezett előadások formájában elhangzott szövegekből kedve és titkos vagy teljesen nyílt prioritásai szerint szemelgessen. Ha másnak nem, hát gondolatébresztőnek. Bár a kötet léte, mint olyan, önmagában is gondolatébresztő.
Lebilincselő például dr. Gloviczky Eszter a „Ne paráználkodj!” égisze alatt előadott eszmefuttatása szenvtelen hormonokról, sírig nem tartó szerelemről, a templomi eskü leginkább feledésbe merült, „vele tűrök, vele szenvedek, sem egészségben, sem betegségben hűtlenül el nem hagyom” részéről. Kétezer után, számítógépes játékok és játékfilmek világán kívül gondolhatjuk-e komolyan, hogy létezik eskü? Oly sok az esküvő és az esküszegő, hogy ebben az áradatban mindannyian enyhén nevetségesnek tűnünk.
Ezt a nevetségességet hivatott az itt ajánlott könyv oldani. Nem árt időről időre elgondolni, hogy esküdni nem viccből esküszünk, hogy a hazug szó ártalom, hogy a hit ereje nem puszta virtualitás. A többiről nem is merek itt prédikálni. Megteszik mások, máshol.