Nem mészárszék, szeminárium - a Tehetséggyártás Kolozsváron című eseményről

Volt-e már szó arról, hogy miként működik Kolozsváron a tehetséggondozás?- merült fel a kérdés a Láthatatlan Kollégium tagjai számára és ennek kapcsán kérdezték meg Adorjáni Pannát, André Ferencet, Balázs Imre Józsefet és Vass Csabát, hogy mi a véleményük az adott témáról egy nyílt vita keretében, amelyet Juhász-Boylán Kincső és Györfi Tünde Edina moderáltak. Az esemény december 7-én, este került megrendezésre a tranzit.ro-ban.

A meghívottak rövid bemutatkozása után az első kérdés magára a tehetség fogalmára irányult: mitől lesz valaki tehetséges? André Ferenc ezt problémát a „Mi az irodalom?” témaköréhez hasonlította, szerinte túl tág ennek a definiálása ahhoz, hogy meghatározzuk a kezdetét és a végét. Véleményéhez hozzátette, ösztönösen érezni lehet a kezdő író szövegén a tehetséget, az írást természetesen lehet fejleszteni, például javítani a formáján. Persze ez mindenkinek a saját ízlésétől függ. Adorjáni Panna Körösi Csoma Sándor példáján keresztül azt a szempontot veti fel, hogy mitől számít valaki kivételes tehetségnek és mitől lesz ő a kiválasztott, összefüggésbe hozva a tehetség fogalmát a zseni fogalommal. Az a kérdés merült fel benne, hogy a tehetséget fel kell-e fedezni, vagy csupán annyit jelent, hogy olyasmivel foglalkozol, amit szeretsz, tehát megtalálod a „drive”-od. Balázs Imre József arról beszélt, hogy mennyire kötjük a tehetséget az életkorhoz. Az általa vezetett kreatív írás műhelyeken nagyrészt egyetemisták vettek részt, viszont volt egy csíkszeredai idős hölgy is, aki azért járt fel Kolozsvárra, mert az ő lakhelyén nem volt ilyen. Az adottságok gondozása tehát függ a lehetőségektől is.

Második kérdésként felmerült az, hogy kirekesztő-e az irodalmi tehetséggondozás. Kinek szól, akinek szól, annak miért, akinek nem, annak mért nem?
„Ez függ attól, hogy elit diskurzus vagy szeminárium jellegű az egy-egy szövegről szóló vita”- vélekedett André Ferenc. Adorjáni Panna először személyes történetén keresztül mesélte el az irodalmi közegbe való bekapcsolódását, így jutott el arra következtetésre: nem véletlen az, hogy valaki hogyan kerül be egy irodalmi társaságba, fontos a családi környezet. Problémaként kiemelte, hogy ő is tapasztalta, azt, hogy „lányos történeteit” idősebb férfi szerkesztők téves szexuális töltettel olvasták. Emiatt kérdőjelezte meg, hogy ő tulajdonképpen miért is került be az adott közegbe. Balázs Imre József három lehetőséget lát, abban az esetben, ha az irodalmi közeget kirekesztőnek érezzük: először a nem intézményesített formákról beszél, amikor a szerző felkeresi a már ismert irodalmárokat, tanárokat. A beszélgetés során kiderült, hogy sokan ezen az állásponton vannak, mely szerint fontos a személyes kapcsolat, az elit diskurzus és a hierarchikus struktúrák lebontásának érdekében. Második lehetőségként az intézményes formákról beszél, a szerző a már ismert, jól bejáratott módon elviszi a szövegeit kiadókhoz, szerkesztőségekhez, különböző irodalmi körökhöz. Ha ezek közül egyik sem válik be, harmadik opciónak a saját, egyéni kezdeményezéseket javasolja. A kérdés megválaszolását Vass Csaba zárta, aki úgy gondolja, hogy az irodalom nem kirekesztő, azok számára, akik elkötelezettek és hajthatatlan bennük az irodalom szeretete.

A beszélgetés során gyakran vita alakult ki a meghívottak és a közönség között a Bretter György Irodalmi Kör működése kapcsán. A vita azzal a kérdéssel indul, amely az irodalmi kör struktúráját kérdőjelezi meg, miszerint a kör meghívottja csak a kritikák után, az utolsó szó jogán szólalhat meg. André Ferenc, a kör elnöke azzal érvelt, hogy ha a szerző minden hozzászólásra reagálna, akkor kizökkentené a beszélgetés folyamatát: „Igyekszünk, hogy az est ne mészárszék legyen, hanem szeminárium”- jelentette. A vita második felében az a probléma merült fel, hogy nincs egy előre meghatározott játékszabály, ami szerint a szövegekre való reflektálás csakis szakmai volna, ezért átfordulhatnak személyeskedésbe, melyek olyan személyektől jönnek, akik oszlopos tagjai a Bretter Körnek és ez egy beavatási rítus jelleget kölcsönöz. A Bretter Kör vezetősége egyhangúan kijelentette, hogy a változás folyamatban van, fontosnak látják a konstruktív kritika elmondásának megtanulását, igyekeznek a kirekesztő hozzászólásokat kiküszöbölni.
A vita kimenetele az a közös nevező volt, amely szerint fontos az iskolákban kortárs irodalmat tanítani, hogy a fiatalok megismerjék annak nyelvét. Javasolták a különböző olvasókörök, és kreatív írás műhelyek, táborok indítását, szervezését. „A szakmai fejlődések egyszemélyes face to face beszélgetésekben jönnek létre. Nem tekintélyből, hanem egy egyértelmű segítségadás céljából. Minél kevésbé hierarchikusabb felállásban való találkozásokkal.”- mondta Adorjáni Panna.
Így az irodalom veszíthet a belterjességéből és könnyebben bonthatja le a falakat a kezdő írok és a kolozsvári irodalmi réteg között.