„Nem bocsátottak meg, nem bocsátottam meg” – Szigeti Alex a 31. Bréda Ferenc Irodalmi Körön

2024 szokatlanul napsütéses februárjában (az egyetemi vizsgaidőszak végeztével) Kolozsvár utcái újra nyüzsgővé, élettel telivé válnak. A Bulgakov Café felső emelete ismét megtelik irodalomkedvelőkkel: ezúttal többek közt lelkes ökológusok és fiatal bölcsészek csatlakoznak magas arányban a kéthetente megszervezésre kerülő Bréda Ferenc Irodalmi Körhöz. Kiemelt érdeklődés mutatkozik az est iránt, a rövid szünet után megújult erővel gyülekeznek az emberek a Bulgakov külső teraszán. Odakint kellemes szél lengedez, a kígyózó utcát csillagok és lámpák fénye hatja át, bent viszont már a bűntudat kátrányos, ragacsos kezei játszanak az éjszakával. 

„olajfekete festék a szobában

ragyogó tükör az ágy alatt

nappalaim a megbánásnak

éjszakáim a bűntudatnak adtam”

‍

Az est meghívottja Szigeti Alex, másodéves bölcsészkaros hallgató, aki verseit többek között a Helikon, Irodalmi Jelen, ÚjNautilus portálain és lapjaiban közölte. Vitaindítóval Nagy Zalán készült, a beszélgetés moderátora pedig Péter Blanka volt, aki a frissen csatlakozott résztvevőkkel ismertette a játékszabályokat és mindenkit bátorított a közvetlen véleménykifejtésre, mely a szerző hasznára válhat.

Első körben az erdő, nézd csak fiam, nyílnak a nárciszok és nagyanyám című versek kerülnek felolvasásra, majd a vitaindító következik: a megbánás, a bűntudat, az explicit véleménykifejtés, a mikro- és makrokozmosz elemei, Földanya, Isten, a család, a privát, személyes élmények kiterjesztése a kollektív, közösségi térre hangsúlyos témák Alex verseiben. „A versek nem didaktikusak, csupán elszenvedik a kollektív tapasztalatban a személyes fájdalmat, illetve a személyes élményben a kollektív traumát.” – hangzik el Zalán vitaindítójában a felolvasott verseknek tömör gondolati összefoglalása. Észrevételként a vitaindítóban elhangzik, hogy a szövegek néhol közhelyekbe ütköznek, Zalán az implicitebb, sejtetősebb beszédmódot, a „csendesebb, tömör mondatok kifaragását és központba helyezését” javasolja a túlzott direktséggel szemben. József Attilától A bűn című verset hozza fel, mely több verzióban jelent meg a szerző javításainak köszönhetően: ez a fajta bűnképzet és bizonytalanság jól rímel Alex verseire. Egyenletes, lekövethető, koherens szövegkorpuszként állnak össze a versek, az ismétlődő motívumok ellenére nem válnak önismétlőkké az alkotások.

‍

‍

Következik az öcsém, bűnbocsánat és három című versek felolvasása, ezután pedig elkezdődik a résztvevők közötti szabad beszélgetés, a szövegekre való reflektálás. Váradi Nagy Pál a jól ismert FOTEL-modell alapján vizsgálja az elhangzott szövegeket: a verseknek nincs átlátható formája, retorikai csiszolásokra szorulnak, a tartalom erős gondolatokból áll, az önreflexió különböző lehetőségeit követik végig. André Ferenc kiemeli Alex retorikai érzékét, a dinamikus mondatok hatásosságát: a szerzőnek komoly mondanivalója van a társadalom számára, keresi a hangját, mellyel kifejezheti nemtetszéseit, sértődöttségét, bűntudatát és felelősségtudatát. Szántai János csatlakozik André Ferenc véleményéhez, mondván, hogy Alex tényleg egy érzékeny, figyelmes szemlélője a modern társadalomban történő dolgoknak; bíztatja az írót kötetben való gondolkodásra, az írás folytatására, gyakorlására. Többen is az erős sorok körüli „gyomlálást”, rövidítést javasolják a tömörebb és „ütősebb” alkotások létrejöttének érdekében. Váradi Nagy Pál továbbá olyan szöveghelyeket emel ki a bemutatásra került alkotásokból, melyek támpontokként tartják a néhol meglazuló szerkezeteket, ilyen például az „üres szavaknak szavaztunk bizalmat”.

Az utolsó szó jogán Alex megköszöni az észrevételeket, az őszinte beszélgetést, megerősíti azon feltevéseket, melyek szerint mondanivalója, panasza van a társadalomhoz aktuális problémákról, környezetrombolásról (ám nem aktivista szinten), a közösségi médiában hencegő személyek elvtelensége borzasztóan zavarja, motivációt jelent számára az íráshoz a sok elrettentő vagy felháborító példa a médiában és a mindennapi életben. Saját alkotásait a bűntudat, pesszimizmus, vallomás, felismerés szavakkal jellemzi.

‍