.svg)
Anca Bodea munkája.
„A kisebbség, az idők kezdete óta, / az ember jó oldalát megmutatta”1 – az utóbbi időben azzal (is) tornáztatom az agyam, hogy kiírok egy-két idézetet magamnak, ahonnan érem, amelyik szövegerdőben keresem éppen a szimatot a reggeli kávé mellett, vagy ami csak úgy megfogalmazódik bennem – és akkor azt lejegyzem a telefonomba, és két-három napig (bár az is előfordul, hogy egy hétig) mantrázgatom magamban, töprengek rajta. Semmit sem tudtam Paul Lawrence Dunbarról, amikor elloptam a fenti rövid mottót magamnak a Poetry Foundation oldalairól, ahol valaki más, egy Ruben Quesada nevű latinoamerikai költő idézi a tiltakozásról írt esszéjében. Dunbar az amerikai polgárháború után nem sokkal született, egy immár szabad afroamerikai családban, és krisztusi korban vitte el a huszadik század hajnalán a gümőkór. Egyik legelső nemzetközi hírnévre szert tett afroamerikai költőként tartják számon, és egyike az első amerikai költőknek, akik bevezették a költői nyelvbe a szlenget.
Azért is írtam ki gyorsan, mert elsőre felhúztam a szemöldököm. Mintha kikérném magamnak, én egy elég kaotikus, ellentmondásos, keserű kisebbség része vagyok. Próbáltam elképzelni magamnak az erdélyi magyarságot, ahogy az ember jó oldalát mutatja. Hol is van az? Melyik is az? Gondolom, köze lehet a megértéshez meg a szeretethez. A bátorsághoz, a (sajtó)szabadsághoz, a nagyvonalúsághoz. A belátáshoz, az együttműködéshez. Kultúra és hétköznapok tükörjátékához, kritikához és önkritikához, hagyomány és interpretáció örök spiráltáncához. Persze a helyzet sokkal árnyaltabb, valószínű, hogy a „jó oldal” akkor működik igazán, ha nemcsak belül mutatjuk, hanem kívül is. És talán az is valószínű, hogy a „jó”, ha van, különben sem mutatkozik (-hat?) meg lépten-nyomon, általában elrejtőzik, arra vár, hogy megtalálják, megkívánja a türelmet, a munkát, az alázatot, a csendességet. A reményt a fullasztó reménytelenségben.
Ennek a kisebbségnek a részeként úgy nőhettem fel, hogy meg kellett emésztenem, és be kellett fogadnom több idegen kultúrát a sajátom mellett, és bár ez okozott némi szenvedést, végső soron mélyítette, árnyalta tudásomat és önreflexiós készségemet, ahogy érintettségemet is saját kulturális teremben, tehát önállóbbá és szabadabbá tett. „Milyen nehéz világosan beszélni a világosságról” – írja Kassák egy helyütt. Rengeteget töprengtem Dunbar sorain, nem igazán lettek világosabbak. Azóta több idézetet, töredéket hordozgattam így, de ezt a két sort eltettem magamban, mint egy lámpást, hogy bármikor elővehessem, és makacsul mantrázhassam a sötétségben.
Jegyzetek
1 „Minorities, since time began, / Have shown the better side of man” (A szerző fordítása). Paul Lawrence Dunbar: Right’s security. In: Lyrics of lowly life.
