Napjainkban a vikingek cipőjében járni – Bjørn Andreas Bull-Hansen Kolozsváron

Szombaton a Bánffy-palota udvarán az esti óra ellenére is szép számban összegyűlünk, népes tömeg várja a 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét külföldi díszvendégét, Bjørn Andreas Bull-Hansent. A viking könyvsorozat szerzőjét Kinizsi Zoltán kérdezi regényeiről, regényírói attitűdjéről, de legfőképp a regényei tárgyáról: vikingekről, vikingségről, a korai skandináv társadalom szerkezetéről, hitvilágáról – és a sörről.

Már a beszélgetés legelején kihangsúlyozzák, hogy a meghívott szerző esetében a történelmi kutatómunka és annak precíz beépítése ellenére még mindig nem történelemkönyvekről, hanem regényekről, tehát fikcióról beszélünk. Éppen ezért magától értetődő a kérdés, melyek azok a társadalmi működések, melyek a regény világában munkálnak, és melyek azok az elemek, amik a történetté szervezés, a regényesítés okán kerültek a szerző köteteibe. Kinizsi tehát arra kíváncsi, mit kell tudnunk az akkori skandináv társadalomról, mi az, ami valóban úgy történt/történhetett, mint ahogy azt Bull-Hansen Viking-univerzuma felépíti: egyáltalán tényleg lehetett egy rabszolgából király? A szerző igyekszik beavatni a hallgatóságot is abba a társadalmi valóságba, amiből regényei táplálkoznak, kifejti, hogy igen, az akkori társadalmi berendezkedésben ez valóban megtörténhetett, az uralkodó kilétéről ugyanis szavazással döntöttek. A rabszolgaság pedig jellemző volt, Norvégia lakosságának egyharmada rabszolga volt. Hozzáteszi azonban, hogy nem volt olyan nagy szakadék rabszolgák és nem-rabszolgák között. A szavazás kapcsán kiemelik, hogy valamilyen fajta demokráciát voltaképpen már ekkor műveltek – Kinizsi pedig ebben magyarázatot lát arra is, hogy mára milyen társadalmuk lett.

‍

‍

A következőkben a skandináv hitvilág kerül terítékre, az északi vallás és a kereszténységre való áttérés témaköre, a meghívott pragmatikusan tekint erre a kérdésre; a kissé orwelli egyenlet így néz ki: a vallás = politika. Ezt a korszakot kutatva az látszik kirajzolódni, hogy akkoriban a vallásnak hatalomépítési funkciója volt. A kereszténység akkori szerkezete szerint azért vagy te a király, mert Isten azzá tett, az ő kegyelméből voltak királyok a királyok. A kereszténységre való áttérést pedig kiegészíti azzal a gondolattal, hogy nem annyira egyértelmű áttérésről beszélhetünk, mint amennyire ez első hallásra annak tűnik: már korábban is voltak keresztények, és az áttérést követően is megmaradtak az északi vallás keresztényellenes hívei is (amiről regényei is igyekeznek képet adni), nem egy vagylagos kérdés ez, kell számolni a kettősséggel, egymásmellettiséggel. A mába kalauzolva pedig mosolyogva jegyzi meg, hogy Norvégia ma is egy furcsán szekuláris állam: karácsony környékén mindenki keresztény, Szent Iván éjszakája környékén pedig mindenki pogány.

Nade: valóban annyi sört ittak a vikingek, mint a regényekben? Igen – hangzik a válasz, mivel akkoriban minden nap ittak sört, a regényben is gyakori kép, hogy söröznek. Sőt, egészségügyi szempontból egyenesen biztonságosabbnak számított sört inni, mint vizet, vízhez ugyanis gyakran csak nem tiszta forrásokból jutottak.

‍

‍

Kinizsi a kutatómunka, az adatgyűjtés menetére is kíváncsi, hiszen erről a korszakról nagyon régi és hiányos tudásunk és forrásaink vannak, hogyan zajlik az információszerzés ennyi kérdőjel közepette? Bull-Hansen visszakapcsol a beszélgetés legelejéhez, és kifejti, hogy ehhez egyrészt íróként sem szabad elfelejtened, hogy fikciót írsz, és minél többet tudsz, annál biztosabb leszel benne, hogy rosszul tudod, és egyre inkább látható lesz előtted, mi mindent nem tudsz; le kell mondani tehát a teljes történelmi pontosság illúziójáról. Másrészt azonban ott vannak mankóként a sagak és a frissebb középkori források, továbbá mindezek mellett ma már számos alternatív irányból segítséget kérhet. Érdeklődik a régészet iránt, több eleme a regényeinek nem fikció, hanem régészeti bizonyítékok által alátámasztott tény. Emellett megismert olyan embereket, akik hozzá hasonlóan élő kapcsolatot ápolnak a vikingséggel: a YouTube-on talált rá például egy német viking-rajongóra, akitől szintén rengeteg segítséget kapott. Ezt kiegészítik még a saját tapasztalatai is, hiszen lakása mellett létrehozott egy viking-műhelyt, ahol ideje jórészét tölti. Teljesen a hétköznapjai részévé vált megélni azt, hogy mivel járhatott vikingnek lenni.

A moderátor zárásként vissza is kérdez, hogy mit jelent vikingként élni a 21. században. Aprónak tűnő dolgokkal kezdi válaszát a szerző: amikor például ránéz egy cipőre, végigfut a fején, hogy milyen lábbelikben járhattak akkoriban, és késztetést érez rá, hogy ő maga is elkészítsen egy korabeli cipőt. Így próbál napjainkban a vikingek cipőjében járni. Hozzáteszi, vannak emellett vikingfesztiválok, ahol sokan nagyon komolyan gondolják, mesterségekre szakosodnak, számukra tehát egy erős elkötelezettséget jelent. Bull-Hansen bevallja, hogy nem jár ilyenekre, a viking-létet ő sokkal elszigeteltebben éli meg.

‍