A ránk bízott kert. Ökoköltészet. Világirodalmi antológia. Prae Kiadó, Budapest, 2021.
Péczely Dóra több kimondottan sikeres versantológiát is szerkesztett, mint a Szívlapát vagy a Lehetnék bárki, úgyhogy biztos voltam benne, hogy A ránk bízott kert versei sem okoznak majd csalódást. Főleg azért, mert az antológia létrehozásában a Versum világlíra-folyóirat, valamint a WWF és a Greenpeace is partnerek voltak.
Fontos az ökológiai témák lírai tematizálása, de néha az a benyomásom, hogy az ökokritikai elméletek szerint próbálnak megszólalni bizonyos szövegek, ahelyett, hogy csupán tájékozódni és nyelvet keresni próbálnának maguknak, aztán hagynák, hogy az elmélet kapcsolódjon hozzájuk. Szerencsére itt ez nem áll fenn: sokszínű, eredeti világirodalmi válogatást kapunk: Andrei Doboștól Ted Hughesig, Ilma Rakusától Federico Italianóig. A kötet végén a fiatal (de tapasztalt, kiváló) fordítók a szerzőkkel egy felsorolásban szerepelnek, egyenrangú félként. A széles merítés és a sokszínű fordítógárda révén egyáltalán nem lesz egyhangú, hiába a tematikai összecsengések.
Három fő ciklusra tagozódik a kötet, az első a „plasztinált táj”, a második a „fekete táj”, a harmadik a „lélegző táj”. A fő kérdésfelvetés arra irányul: miképp lehet versben beszélni a tájról, a minket körülvevő környezetről, a természetről, élőlényekről, a maguk teljes valóját figyelve meg, teljes érvényű létezőként, partnerként tekinteni rájuk, nem pedig az emberi érzelmek és hangulatok kiterjesztéseként. Hogyan lehet elkerülni azt, hogy csupán metaforává domesztikálódjon a megfigyelt környezet, és nyelvet találni arra, hogy a sajátos, eredeti, másféle létmódját megragadjuk. Ennek alapja, amiképp Bordás Máté is fogalmaz a kötet alapos utószavában, az a globális trauma, miszerint az ember eltávolodott a természethez való közvetlen kapcsolatától.
A ránk bízott kert vékony, de rendkívül színvonalas antológia olyan témákról, mint a Föld gyarmatosítása, az emberközpontúság újragondolása, vagy a klímaválság – szó szerint – égető kérdései. Mind a természet, mind a költészet kedvelőinek csak ajánlani tudom.