Nagyapám meg én (versek)

Nagyapám meg én

(Mein Großvater und ich)

Amikor nagyapám alig 68 évesen

a jilavai megsemmisítő tömlöcből alighogy

szabadult, és elment a saját,

időközben másé lett háza előtt,

az erődtemplommal átellenben,

egyenes gerinccel az állatorvos

felé tartott – aki a kisajátítások után ugyanitt,

az igazságszolgáltatás nevében

szépen berendezkedett – kinyújtott

kézzel, azt mesélik, szinte

megölelte.

Ezen a házon, mely a legnagyobb közbecsülésnek

örvendett a községben, kétszer húsz évre rá,

miután a második jogtipró rendszer

visszaszolgáltatta, könnyelműen

túladtam, egy fabudi árán,

méghozzá a lányának, és

a tiszta üzletet, az anyagi érték

csendes átlényegülését az értéktelenségbe

kézfogással pecsételtük meg.

„Az életet csak

visszafelé lehet megérteni, de

előrefelé kell élni.”

A nő: várhoz hasonló

(Die Frau, einer Burg verglichen)

Első áttörni való védelmi gyűrű:

hosszas ostromlás után, szuroköntők, lőrések

és velencei oromcsipkék között, kávézók sűrű füstjében,

végtelen sétákon a folyó menti nyárfasoron,

ringatózó csónakázás és néhány mozizás után,

egy állítólagos véletlenszerű érintés reményében, mely

a legpuhábbat, majd keményebbé válót éri, amiből,

sok szerencsével, valódi öröm lehetne, elérsz

A második, a középső védelmi gyűrűhöz:

ahol a nő elhatározza, hogy maga választotta

börtöne rácsait elhajlítja, kimenekül, és sóhajtozva, mintha

erőt kellene vennie magán, a lábad elé veti magát.

Most ott állsz, mély lélegzetet véve

A harmadik – és állítólag utolsó – védelmi gyűrű előtt:

melynek falát nem kell lerombolnod, a fegyverletétel

önként megtörténik, a nő készségesen leveti páncélzatát,

bekövetkezik a megadás a trombiták lüktető ütemére,

nem a faltörő koséra, egyelőre egyáltalán nem –

és ekkor, több évszázados vélt legyűrés után

hajthatatlan ellenállásba ütközöl: az érzelmek erényövébe.

Hárompontos leszállás

(Dreipunktlandung)

(Amikor a farokkerekes repülőgép leszállásakor a főfutó

a farokfutóval egy időben ér talajt. A repülés magas fokú művészete)

I. Kényszerleszállás

számomra a szükség döcögő, botladozó megérkezése

a hamis ígéretek értelmetlen útvonalán

oly időben, amikor az ígérgetők műaromájú

napfényárasztotta árulásukban fetrengenek

II. Hasraszállás

a csobbanás az uszodában az ugródeszkáról,

szinte félelem nélkül, azok mulattatására, akik

az azt követő bulin megfosztották ártatlanságuktól a lányokat,

akiket a mélybe ugrással akartál lenyűgözni

III. Holdraszállás

végül számomra a hold lágy landolása

a „Drübbelken“ vendéglőben, Münster óvárosában,

két, függőséget okozó Pinkus sör habján,

a reformáció ünnepének napján, mintegy ötszáz évre rá.

Benő Eszter fordításai
1973, Marosvásárhely. Kolozsváron él.

Hellmut Seiler a Brassó megyei Kőhalomban született 1953-ban. Germanisztikai és anglisztikai tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd Marosvásárhelyen tanított. 1988-ban telepedett ki Németországba. Irodalmi munkásságát több díjjal is kitüntették, pl. a Würth-díjjal (2000) és az Irseer Pegasus díjjal (2003). A Német Írószövetség és a Nemzetközi PEN tagja, 2014-től az Exil-PEN főtitkára.

‍