Művészeti akciók, nyomok, kellékek

2023. október 28. és november 15. között volt látogatható a Camera K’ARTE Galériában Antik Sándor Művészeti akciók, nyomok, kellékek című kiállítása. A tárlat az Antik által néhány évvel ezelőtt kezdeményezett és jelenleg is zajló Rekonstrukciók – Átiratok – Újraalkotások című projekt része, mely a művész azon vágyát tükrözi, hogy rehabilitálja elveszett vagy sérült műveit, és megtalálja számukra az archiválás legmegfelelőbb formáját. A projekt eredményeként sikerült fizikailag rekonstruálni néhány megsemmisült művet, számos akciót átírni más művészeti műfajokba, többnyire multimédiás installációkba. Ezeknek az átiratoknak az alapelve az akciók filmjeinek/fényképeinek/kellékeinek konceptuális újrafelhasználása és a multimédiás installációk elemeivé való átalakítása.

A kiállításon a művész különböző időszakokban készült akcióiból mutattak be válogatást, ezek videódokumentációit digitális képernyőkön tekinthették meg a nézők. A vetítések mellett fotónyomatok és különböző, az akciókból megmaradt kellékek is ki voltak állítva, így a tárlat egészében véve egy installáció képzetét sugallta.

A tárlat elsődleges célkitűzése az volt, hogy betekintést nyújtson a művész motivációiba, amelyek arra késztették, hogy az 1980-as években elhagyja a műtárgyak alkotását és a képzőművészeti akciók műfaja felé forduljon. Ezek a kérdések a kezdetektől fogva fellelhetők Antik feljegyzéseiben:¹ „Mi késztette a plasztikai művészeket arra, hogy felhagyjanak a művészi tárgyak létrehozásával, abbahagyják a festést, abbahagyják a szobrászatot, és a művészi akciók felé forduljanak? Miért hagyták el a műalkotás tradicionalista műfajait, és miért részesítették előnyben a képzőművészeti akciók műfaját, a demonstratív előadások műfajait? Miért gondolták úgy, hogy a művészi akciók lehetnek a leghatékonyabb kifejezési módok, és szükségszerűbbek, mint a hagyományos műfajok képi vagy szobrászati ábrázolása?” E kérdésekre reflektálva a megnyitón a művész így nyilatkozott: „Elkezdtem másképp látni a műtárgy létrehozását, elkezdtem figyelni az alkotásom folyamatára, konceptualizálni azt, amit csinálok, és kísérletezni más műfajokkal. Kritikusan viszonyultam a kézműves mentalitáshoz a »dekoratív művészet« kerámia műtárgyaival szemben. A keramikus alkímiája (1983) ennek a kritikai hozzáállásnak a demonstrációja volt, egy előadás, amely utalásokat tartalmazott a művészet »anyagára«, amely nemcsak »vulgáris« fizikai anyagokból áll, hanem metafizikai eszmékből és az alkotás konceptuális oldalából is. A Ki vagy te? Mi vagy te? (1980) című előadásban a művész szerepének átvételére törekedtem, de itt már fontos kritérium volt a közönség bevonása az eseménybe, a happening felforgató eszközeivel. Az Álom nem veszett el című akció esetében arra voltam kíváncsi, hogy milyen lehetséges hasonlóságok és nemek közötti különbségek lehetnek egy képzőművészeti akció és egy kísérleti színházi előadás között.”

Az akciók dokumentációs értékén túlmenően Antiknak a saját művészeti státusváltásával kapcsolatos észrevételei is megfigyelhetőek az akciók kísérőszövegeiben. Ha első akcióiban a modernizmus művészeként a külső valóság dimenzióival akarta művészetének hatókörét kiszélesíteni, akkor az 1990-es évektől kezdve akciói az alkotói én felé fordulnak. Többféle előadástípust készít. Itt csak azokat említjük, amelyeket ezen a kiállításon mutattak be: A bőr levedlése (1996) című performanszban az akciót rítusként hajtja végre; több akcióját több műfaj köztes területén hozza létre. Így az Ellenfényben (1992) környezet-akció, amelyet egy pincében létrehozott environmentben hajt végre; a Próbapilóta / Vezérlési gyakorlat (1997) installáció és multimédiás performansz; a Brainstorming Exercises (1999) multimédiás installáció és performansz, egy több egyidejű aktust tartalmazó akciónak a bemutatása; az Egy családi diszkusszió makettje (2001) egy akcióról készült fotókat foglal össze, amelyekből multimédiás installáció készült.

A kiállítás egésze egyben az élmény és az alkotás horizontjainak kitágítására való törekvés, a műfaji határok feszegetése. Egy olyan szervező művészeti stratégia, amely szervesen keveri a régi és az új műveket, miközben a személyes és kollektív emlékezet és a tapasztalat kérdésével foglalkozik. Ezáltal jogosan elmondhatjuk, hogy a Művészeti akciók, nyomok, kellékek című kiállítás tökéletesen illeszkedik Antik munkásságába, amely az új médiumok lehetőségeit igyekszik kihasználni. Egyfajta folyamatos hermeneutikai gesztusnak lehetünk tanúi, hiszen ezek az átírások a személyes archívum újrateremtésének folyamatába illeszkednek, amely új értelmezési lehetőségeket nyit meg mind az alkotó, mind a néző számára.

‍

Antik Sándor: Művészeti akciók, nyomok, kellékek. Camera K’ARTE, Marosvásárhely, 2023.

Jegyzet

¹              Székely Sebestyén György – Alexandru Antik: Inventar Antik (1975-2016), Vellant Kiadó, Bukarest, 2016, 76., Online: https://issuu.com/sandorantik2016/docs/inventar_antik_catalogue_book_1975-2016 (2024. 02. 26.)

‍