Mozgás a kőben

10 mondat Bach Máté fotóihoz „Ott lélegzik a fény, ahol tud.” (Roland Gaspar)

1. Ez a rakpart nem az a rakpart, ez egy másik történet, iszonyú gyorsan pereg a megállított idő, dinamikája szinte fullasztó.
2. A ló mintha összekacsintana a lánnyal, a fény mintha uralna minden viszonyt: szinte egy testté mossa őket.
3. Bach Máté Fénypecázásai kisablakok, ahonnan az idő titkaira látni.
4. Levadássza a megfelelő pillanatot, amely pillanat meg is adja magát – kinyílik, és megmutatja a benne kavargó történeteket, a megállított idő kifeszíti vásznát.
5. Mint a mozgás a kőben – ahogy gyűrődnek a kőzetek – egy örökkévalóság.
6. Mint a korcsolyapálya, mintha az égben táncolna rajta, mintha a semmiben, a vízen járna, a korcsolyázó alak a beton alatt vagy fölött – mintha a mondatot se tudnám összerakni, mintha az egész ki akarna esni önmagából, és mégis rendületlen járja táncát – mégis mozog.
7. Mintha egyetlen fa várná a vihart, és ennél a fánál mindannyian jártunk már – szürkeárnyalatban, mint az álmok elhaló emlékpillanatai.
8. A pillanat mindennél tökéletesebbnek tud mutatkozni, a pillanat el is hiteti velünk, hogy ilyen (vagy ilyen lehetne) a világ természete, de a mozgás beleszól és azt mondja: még minden hátra van.
9. Nem tudjuk, hova bukik, aki a vízbe bukik, és hova suhan, ami előttünk suhan, a tánc párhuzamos világokba ugraszt, a buszmegállóban mindenki ismerős a zuhogó esőben, a hajókormányos egymásnak ütközteti a párhuzamosokat, a kanapén sziesztázó öreg kezében az újság és a kilátás a délutáni fényben egy garzonlakás vagy munkásszálló meghitt börtönében, pusztai szürkemarha család bújik egymáshoz a semmiben, a lámpa a cigifüstben a férfi szem a női szem a… a szelídség a kismalacot simogató fegyenc szemében, a verda, a lazaság póza vagy a póz lazasága, a szereplők viszonya, az apa tűzifával, a gyerek, a kutya ahogy mindannyian más irányba néznek ki a képből, kivonulnak a péksütemények, kinéz az ablakon mintha titokban egy nő, egy oroszlán, egy bodri… nem tudjuk, hova akarna kilyukadni a fény.
10. A fény lélegzik, és világok nyílnak a talpa nyomán, világok konstellációit hagyja hátra, és mozdul is tovább, siklik, áramlik, átjár és elhagy minden képet.