Mindennapokról és nem mindennapiról: „Nem látom a napfelkeltét, nem látom a naplementét, csak jönnek, óvatosan, a kukorékolás jelzi, valami történik.’’

Milyen az ember? Hogyan él és meddig? Mi marad meg és mi múlik el az idők során? Van-e, ami összekötő kapocs emberek, tájak és élethelyzetek között? Hogyan működik és kommunikál a táj, a környezet?
Kérdések, amelyek implicite megfogalmazódnak Vincze Ferenc (tárca)novellákat tartalmazó kötetében és az emberi életekben is. Kérdések, amelyeket felteszünk természetközelben vagy egyszerűen erdélyiként, gyakran mindentől függetlenül pusztán emberként. A kötet műfaji önmeghatározása a tárcák, tárcanovellák gyűjteménye, elolvasva azonban a szövegeket, felvetődhet a kérdés: hogyan viszonyul egymáshoz a műfaji besorolás, a szövegszervezés és a műfaji hagyomány. A műfaji hagyomány átörökítésének gesztusát nem követik a szövegek sem tematikus, sem narratív szempontból, így talán felmerülhet a műfaji hagyomány újradefiniálása, kortárs kontextusba emelése: ami korábban sajtóműfaj volt és a napi és/vagy heti hírek szemléjét jelentette, az ebben a kötetben mintegy információközlésként és helyzetábraként jelenik meg: az élettörténésekre való ráközelítés technikájával.
A kötetben találhatunk olyan novellát, amely által olvasóként belehelyezkedhetünk ismerős, de talán rég/nem tapasztalt élethelyzetekbe (Az úr csak albérlő vagy Nyomok), ahogyan olyant is, amelynek hangulatiságában messze sodródunk a többi erdélyies-magyaros tájaktól és érzésektől (Tájkép emberekkel), mondjuk egészen a gogoli groteszkig (A rés, A köpönyeg) vagy a mágikus realizmus világáig (A köpönyeg).
A Nyomok, Az úr csak albérlő és a Tanulni a csöndet különös érzésvilágról és plasztikus alkotásmódról tanúskodnak, nem mentesek az iróniától és a szabadosságtól. Ez a három novella alkotja a mindennapi, közvetlenül vagy csak közvetetten ismerős élethelyzetek, érzések hálóját, mintegy belesimulnak az olvasóba vagy intenzíven kikívánkoznak belőle. Mit jelent az elválás, a kimozdulás, a külső-belső elmozdulás? Hogyan lehet együtt élni nyomokkal, és mégis miért próbálkozunk eltüntetni azokat – megjelenít és válaszol a Nyomok című novella, nyitva hagyva a történet egészét az értésre és beleértésre: „Beletúrt a tisztára törölt villanytűzhely tetején levő zacskóba. Szinte újnak tűnt a lakás. Alig akadt nyoma a bútoroknak, dobozoknak, edényeknek. […] Próbálta eltüntetni egy élet nyomait. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz.’’ (42–43.)
A korábbiakban említett világirodalmiság nem csak az orosz irodalom irányában teljesedik ki és érződik erőteljesen, hanem a mágikus realista szemlélet- és alkotásmódban is. A kötet ugyanis létrehoz és fenntart egy olyan állapotot, amelyben a kérdésfelvetés, a témák és élethelyzetek közötti ugrálás, valamint a kvázi érthetetlen történések és jelenségek ábrázolása, majd levegőben hagyása dominál. Hangsúlyos a misztikum, amely megkérdőjelezések nélkül illeszkedik a realisztikus ábrázolásmódba, ugyanis a szereplők marionette-ként és a mágikus realizmusra jellemzően lépnek be a ,,játékba”, a látásba, egyszerre teremtve konfúz és abszurd helyzetet az olvasóban: „Majd léptek és aztán szuszogás balról. És a hófehér arc, rezzenéstelen tekintet, a koncentrikus körök, melyek egyre mélyebbre és mélyebbre gyűrűztek. Csönd. És szuszogás. […]” és „[…] még láthatták volna, amint az irodaépület melletti cserjésben magasra tartott farokkal egy vörös panda vonul. Előtte és mögötte, az etikettet szigorúan betartva, néhány hegyi hód igyekezett. Majd hamarosan eltűntek az egyik bokor alatt.” (A rés, 72, 75).
E mellett a mágikus realista történetalakítás mellett erőteljesen kitapintható a Bodor Ádám-i prózavilág is – hamarabb, mint a dedikált íráshoz elérnénk –, például a névadásokban, a tájhoz való viszonyulásmódokban, az emberi ábrázolásban: „Nem sokkal azután, hogy a rozsdafarkúak ismét elhagyták a vidéket, és a Néma Erdő környékéről is kivesztek a madarak, lassan feledésbe merült, hogy a kettes termálforrás kéklő vize nem csupán a vadmalac örökkévalóságba dermedt testét őrzi. […]” (Hegyihód-flekken pirított nyúlfüllel és tárkonyos csicsókával, 15.)
Hogyan tündöklik és bukik el a hód? Egyáltalán, mi a hód? Szimbólumként mintegy szervezőelv, nem következetesen, de át-átszövi a novellákat, megadva egyfajta keretet a többi életszösszenetről szóló novella számára (ld. pl. A hegyi hódok tündöklése és bukása nyitófejezetet és a Kicsit meghalni írói következetlenséggel és velejáró kalandossággal megírt zárlatát). Ugyanakkor a hód képlékeny, eleve kiveszőben, elmúlóban levő állatfaj, ami sugallja a véges­séget, valamint a nyitott kérdés- és élethelyzet-felvetésekben kibontakozó bizonytalanságot, elmúlást is. A hód az összetartó, a régi idők megőrzője, a titok, a megfoghatatlan, az életben tartó (Donkó Lőrinc esetében például). S bár a kötetbeli novellákra nem jellemző a nevesítés és egyénítés, Donkó Lőrinc neve és alakja jelentésesen ível át és tér vissza a különböző helyszíneken: erdei emberként, különcként, a hódok őrzőjeként és kutatójaként, az egyedüli „jelenéslátóként” („Néha már önmaga sem hitte, amit látott. Csupán emlékeiben élt elevenen a hevesen gesztikuláló, magas sarkúban tipegő lány, az erejüket megfeszítve őt követő hegyi hódok és a nyomok, melyek attól kezdve télvíz idején, az első hószitáláskor fura köröket rajzoltak a Lámpási-árok kanyarulatánál a hófehér tisztásra” – Arról, hogy miért köröznek a hegyi hódok, 62.) jelenik meg, majd végül a nem várt fordulatban, a zárlatban a mindenhol jelenlevő, így mindentudó narrátor szerepébe lép.
A kötetet nehéz egyben látni, a szövegek ugyan egymást követik, de a fent említett szimbolikus-motivikus áthidalás, kapcsolatteremtés gesztusán túl nincs letisztult gondolati-tematikus fonal, amely összekötné a novellákat. A kontextus, a hangulatvilág, a sejtetés és kimondatlanság átível mindeniken, de a kötetbe szerveződés miértje és hogyanja előtt értetlenül állhat az olvasó, ami egyszerre lehet nehezítő tényező, ugyanakkor az olvasói értelemteremtést aktivizáló is, ezáltal is távol helyezkedve mindenféle edukatív, információközlő, bölcselkedő írói stílusvilágtól. Vincze Ferenc: A hegyi hódok tündöklése és bukása. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020.