.svg)
.jpg)
Az első SepsiBook szombati napján, május 28-án került sor a Gyermekversről, nem gyermekszemmel című kerekasztalbeszélgetésre. Farkas Kinga László Noémit és Krusovszky Dénest kérdezte arról, mit jelent ma felnőttként gyermekirodalommal foglalkozni, gyermekverseket írni és olvasni, milyen kapcsolatban van gyermek és költő, gyermek és felnőtt?
Farkas Kinga kezdi a beszélgetést, megjegyzi, Krusovszky Dénes Mindenhol ott vagyok és László Noémi Feketeleves című verseskötetében a költők saját gyermekhangjukon szólalnak meg. Arra volt kíváncsi, személyes életükben milyen viszonyban van gyermek és költő? Krusovszky Dénes szerint megfigyelhető, a költők általában akkor kezdenek el gyerekverseket írni, amikor első gyermekük megszületik. Nála nem így történt, a gyerekverssel való próbálkozás először kísérletként indult. Felszabadító módon hatott rá ez a fajta kísérletezés, olyan gyerekkori tapasztalatokat hívott elő, amelyek által azt érezte, közvetlenebbül tud reagálni az őt körülvevő világra. Hozzáteszi, a gyerekvers mint műfaj, abból a szempontból is közvetlenséget ad, hogy a költő egészen pontosan tudja, kinek ír és kit szólít meg. Később, amikor gyerekei lettek, már a velük való kapcsolat is beszüremkedik a verseibe. Izgalmasnak tűnik számára, hogy míg a felnőttek egyre sematikusabban gondolkodnak, a gyerekek „nagyon avantgárd gondolatmeneteket is képesek felépíteni”. Krusovszky ezt is igyekszik megragadni, feldolgozni. László Noémi szerint „minden gyermek művésznek születik, minden friss elmében ott van az önkifejezés és szabadság igénye”. Amikor ő verset ír, nem (csak) gyermekeknek írja ezeket, hanem annak a gyermeki énnek, aki a felnőtt énen belül figyeli a világot. A társadalom rendre kényszerít minket, nyilván mert csak így tudunk együtt élni. László Noémi szerint művész abból lesz, aki egészében meg tudja őrizni ezt a gyermeki ént és ennek szabadságra való törekvését.
Farkas Kinga megjegyzi, a magyar gyermekírói hagyomány szorosan összefügg a szabadság kérdéskörével, hiszen többen azért kezdtek el a líra és azon belül a gyerekvershez fordulni, mert az elnyomó hatalmi rendszer ellehetetlenítette, hogy más műfajokban alkossanak. Arra volt kíváncsi, kik azok a szerzők, akiken Krusovszky Dénes és László Noémi felnőtt. Előbbi Weörös Sándort, Orbán Ottót, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnest, Zelk Zoltánt említi. Hozzáteszi, ő is örömmel olvassa ezeket együtt a gyermekeivel. László Noémi elmeséli, ezekben az években nem lehetett hozzájutni magyarországi könyvekhez, hozzájuk még becsempészett kötetek sem jutottak el. Édesapja Moszkvából hozta Weörös Sándor Bóbitáját, ’89 után egy segélycsomagban pedig Csóri Sándor-kötetet talált. Hiányérzete viszont nem volt, a 70-80-as évek erdélyi költőit tehetséges generációnak tartja, kiemeli Kovács András Ferencet, Visky Andrást, Jancsik Pált, Markó Bélát, Szilágyi Domokost. Kedves verseskötetének Hervay Gizella Kobakját jelöli meg. Hozzáteszi, ha egy lakatlan szigeten kellene leélnie életét, ő ezt a könyvet vinné.
