Mimesis 8: Ledöntsük? Ne döntsük le?

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 18. (800.) SZÁM – SZEPTEMBER 25

társművészetek

artefaktum

Időszerű kérdéseket boncolgat idén is a kolozsvári Művészeti Múzeum emeleti nyitott folyosóján helyet kapó kortárs művészeti tárlat. Az idei év két fontos témájával foglalkoznak az alkotók, a világjárvány és a George Floyd halálát követő megváltozott személyes és társadalmi viszonyokra reflektálnak.
A világjárvány kontextusában a kint és bent felcserélődött viszonyára hívják fel a figyelmünket Horváth Levente régi nyílászárók szerkezeteibe foglalt enigmatikus festményei. Részlet címet viselő sorozatának ablakai, kiskapui, csapóajtói és földre helyezett ládája a múlt és a jelen közös felfedezésére buzdítják a nézőt.
A bezártság, mobilitásunk korlátozása, majd hirtelen megszűnése ki nem mondott problémákat hozott felszínre, sűrűn elhallgatott egyenlőtlenségekre mutatott rá. Diana Drăgan-Chirilă Diszharmónia címet viselő triptichonja a hierarchikus (pár)kapcsolati szerveződést modellezi le. A triptichon azt a folyamatot ábrázolja, ahogy a nő és a férfi egymáshoz való viszonya megváltozik, a diszharmónia felől bemutatva ezt: a férfi szoborként való megmutatásától eljutunk egy ideális állapot felé, ahol a nő és a férfi egyenrangú társakként ülnek egymás mellett.
László Hajnalka talányos Self Distancing címet viselő munkája a magány különböző fokozataira mutat rá, az egyszemélyes börtöntől az önmagunktól való eltávolodásig. A látszat, amit kifele mutatunk, lényegesen más, mint a madárszerű, kora újkori pestisdoktorokat idéző maszk alatt rejtőző valóságunk, amely egyszerre a gyógyítás és a halál szimbóluma.
A kiállító művészek a társadalmi és térbeli egyenlőtlenségek összefüggéseire, valamint a városi terekben fellelhető műemlékek problematikus voltára is rávilágítanak. Ezek általában történelmi fontosságú eseményekre hívják fel a nézők figyelmét: háborúknak, háborús hősöknek állítanak emléket, emlékeztetve arra, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. Mira Marincaș egy más szempontú megközelítést ajánl: a városban található természeti formák önmagukban való szépségére összpontosít.
Az erdélyi származású, de már évtizedek óta Ottawában élő Hideg Margit Itt vagyok, de nem értem című sorozata a globalizálódott társadalmunkban szimultán létező identitásainkra kérdez rá. Ottawa történelmi emlékhelyeinél készített sorozatának visszatérő motívuma az üres gyökér, amit játékosan ezeknél a kanonizált helyeknél helyezett el és értelmezte át ezzel a helyhez kapcsolódó jelentéseket. Sipos Sándornál a szobor-téma többszörösen is átértelmeződik. A New York-i Central Park melletti Columbus Circle klasszikus antikizáló szoborcsoportja árnyékában, egy parányi talapzaton afroamerikai férfi áll élő szoborként. A talapzat felirata: Learn, Live, Love, Let Go, Move on. Vagyis tanulj, élj, szeress, engedd el és lépj tovább. Sokatmondó, ahogy a hódító árnyékában egy élő szobor buzdít elengedésre és továbblépésre. A Kolumbuszt ábrázoló szoborcsoport szimbolikus hely Manhattan életében: ez nemcsak a New York-i nulladik kilométer, hanem az ún C-2 típusú vízummal rendelkezők számára annak a 40 km-es körzetnek a központja, amit nem hagyhatnak el ezzel a csak átutazásra feljogosító okmánnyal.