Milyen gyermek

Mozaikszerűen állnak össze egésszé Kollár Árpád gyermekvers-kötetében a gyermek mindennapos élményei és ezekhez kapcsolódó ötletei, vágyai, félelmei, a világ dolgaira való rácsodálkozásai. A lírai ént hajtó lendületes beszédkényszer a kötet közepére tudatosul benne: „csak beszélek és beszélek, és nem bírom abbahagyni,/ még nem tudom, mit mondok majd, de kiderül közben úgyis.”

És valóban kiderül közben, hogy ez a hang nagyon sok mindenről tud beszélni: foglalkoztatják az őt körülvevő jelenségek, saját személye, tükörképe és jövője („virsliből, lekvárból, kifliből pedig leszek én, /de belőlem mi lesz, mi lesz belőlem, mi lesz”), a családja, a miértek és a (nem) szeretemek, kedvenc motívumai pedig (madarak, gombaszedés az erdőn, biciklizés, csiga, maci, foci, barack, kutya) átjárják a szövegeket és az azokra nagyon sikeresen rájátszó illusztrációkat.

Az viszont nem derül ki, hogy milyen madár vitte el a tavaszt a kötet címadó versében; hogy mi van a csillagok mögött; hogy mi lesz vele, és mi lesz a macijával, ha ő meghal. Hangsúlyosan vonul végig a köteten a szülők elvesztésétől való félelem, s talán a legmegdöbbentőbb versek épp azok, amelyek az anya-apa hiányát jelenítik meg: az Én apum Miatyánk-átírás és az Anya ma nem anya című vers. Nemcsak a halál tematizálása, hanem az időtapasztalat is egyfajta tragikum megsejtéséről tanúskodik: „szappanszagú a bőröm és nem tudom,/ hova tűnhetett ez a nap, hova tűnhetett el ilyen gyorsan.”

A gyermek létformája azonban a játék, s a komoly dilemmák egy kötetnyi játék során kapnak helyet. A szervezőelvet tekintve az a tendencia, hogy a „nehezebb” versek a két hangsúlyos póluson, a kötet elején és végén legyenek, középre pedig szusszanásként olyan címűek, mint a Badar és a Zagyváló, vagy a „hülyeversek” kerülnek. A versformát tekintve is nagy a változatosság, a legáltalánosabb a mondókák világát idézve a gondolatok listaszerű halmozása, gyakran anaforikus ismétlésekre épülve és csattanószerűen zárulva akár rímes, akár rímtelen sorokkal.

Milyen gyermek szólal meg tehát a versekben, és milyen gyermeknek szól a kötet? Játszó, gondolkodó, csodálkozó, félni nem félő, felnőtteket megfigyelőnek, aki szerint „olyan jó minden, jó a világon, ha jó”.

Kollár Árpád: Milyen madár. Csimota, Budapest, 2014.