Mi volt előbb: a történet vagy a fa?

Azt mondják, amikor egy ajtó bezárul, mindig kinyílik egy másik. És ahol egy ajtó leesik, használaton kívül hever egy padláson vagy a feketetói vásáron, arra Napocska záros határidőn belül festeni fog. Sokat gondolkodtam azon, melyik ajtón lépjek be erre a kiállításra, honnan közelítsek az itt látható munkákhoz. Darvay Tünde – sokunk Napocskája – az erdélyi képzőművészközösség egyik legtermékenyebb művésze, Amerikából való hazaköltözése óta többször jelentkezett önálló kiállítással és számtalan új munkával. Ez az állandó jelenlét jó alkalmat biztosít arra, hogy elidőzzünk munkáin, a köztük kialakuló párbeszéden, a belőlük kiolvasható mikrotörténeteken.

Arra jutottam, hogy Napocska munkáit legkönnyebben a játék és humor eszközein keresztül tudom megérteni. Az utóbbi időben kollégáimmal sokat foglalkoztunk Bajor Andor Irodalmi lexikonjával, annak humoros, parodisztikus szócikkeivel. Ezek mintájára, úgy gondoltam, ma együtt „Ütünk” nagyot Bajor Andorral, és megpróbáltam én is néhány szócikket írni Darvay Tünde munkáihoz, a Napocska-lexikonba.

Jelen kiállításon huszonöt munkát tekinthetnek meg az érdeklődők, ezeknek egy jelentős része Kolozsváron, valamint az amerikai kontinensen, Észak-Karolina Wins­ton-Salem városában készült.

Talált fák osztálya: igazán komplex rendszer, össze sem lehet hasonlítani a román posta vagy az ételfutárok hálózatával. Lényegében arra vonatkozik, hogy aki ismeri Napocskát, és látta már több mint egy munkáját, szinte ösztönösen elkezd fákat gyűjteni. De nem úgy, ahogy Romániában gyűjtik a fákat. Napocska ugyanis nem elveszi az életet, hanem oda teremt életet, ahol már azt hittük, kimúlt. Ezek másféle fák: ezeknek a fáknak történetük, meséik vannak, és újra mesélni kezdenek. Talált fa lehet lapító vagy tál, ajtó vagy ablakdarab, tányér vagy hegedűtető. „A fát sokkal emberközelibbnek érzem, mint a vásznat” – mondta Darvay Tünde egy beszélgetésen. Megfigyelve a háromdimenziós „vászon” részleteit, a kulcslyukakat, gombokat, játékkorongokat, mi is emberközelibbnek érezzük a fát – és Napocska munkáit is.

A megfelelő méretek diszkrét sármja: Akinek képzőművész ismerőse van, nem árt, ha (1) nagy a lakása, (2) autója, (3) bőröndje vagy (4) a szíve. Sosem lehet tudni, melyiket tölti be egy munka – vagy melyikben kell átvigye azt az Atlanti-­óceánon.

Vászon: túlértékelt textildarab, amint a mellékelt ábra mutatja: nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy képzőművész alkotni tudjon.

Szőnyeg: alulértékelt textildarab, Darvay Tünde egy másik beszélgetéséből tudom, például arra is alkalmas, hogy rajzokat és vázlatokat tároljanak alatta.

Keret: olyan felület, amelyre igény szerint szabadon bővíthető a kompozíció, ha a művész terjeszkedni akar. Egyébként meg pont annyira nélkülözhetetlen, mint a vászon.

Részletek: Az ördög a részletekben rejlik, mondják sokan, különösen azok, akiknek bankkölcsönük van. Napocska munkáin, azok aprólékos részleteiben azonban nem látni ördögöket. Ellenben láthatunk a ráma sarkában megbújó apró madarat, parányi égitestek játékát, mesebeli kiegészítőket, lámpást, teáscsészét, szaggatott vonalak vagy csillogó faerezet iránymutatását. A részletek kiváló alibit szolgáltatnak arra, hogy egy-egy szórakozottabb látogató újranézze a kiállítás képeit, és jobban szemügyre vegye, mely képek alól „lóg ki a lóláb”, melyek adtak Sakk-mattot figyelmének.

Álom: az alvás legkellemesebb, mégis egyben félelmetes mozzanata, rendszerint akkor a legédesebb, amikor tudjuk, öt perc múlva megszólal az ébresztőóra. Ugyanakkor Darvay Tünde munkáinak fontos szervezőelve. Aki azt mondja, az ember színek nélkül álmodik, nem látta még a házak mögötti kéklő lüktetést, a citromzölden ragyogó délibábot, a narancsszínű Nosztalgiát, nem hallotta felcsendülni a háttérben Az aranyhal énekét.

Citromzöld: kétségtelen, hogy az év színe. Amíg a korábbi évek képeit leginkább a türkizek, illetve meleg narancsok és sárgák uralták, ezek idén kiegészültek a citromzölddel, például a House In a Green Field, Tavaszból őszbe vagy a Téli napforduló vibráló zöldjeivel.

Szürke: ellenben a citromzölddel, ez nem egy létező szín. Nézzünk szét, látunk valamelyik képen szürkét? Nincs itt helye, a hétköznapjainkban sincs.

Arra hívom e kiállítás résztvevőit, hogy lépjünk ki mi is a szürke hétköznapokból, ismerjük meg ezeknek a munkáknak a meséit, találjunk ki hozzájuk újakat és adjuk át azokat egymásnak.

Az Egy szín, mint száz című kiállítás megnyitóbeszédének rövidített változata. Elhangzott a 14. Kolozsvári Magyar Napokon.

‍