.svg)
A 30. Bréda Ferenc Irodalmi Kör meghívottja Korsós Gergő volt, aki jelenleg első kötetén dolgozik és egészen Budapestről látogatott el a Bulgakovba, hogy meghallgassa az itteniek véleményét a verseiről és a manókról.
Első mozzanatként Nagy Zalán ismertette a kör szokásos kétfelvonásos menetrendjét: felolvasás, vitaindító, felolvasás, majd cigiszünet után maga a vita, végül pedig a szerző utolsó szó jogán reagál az elhangzottakra. Az E-MIL jóvoltából ez alkalommal is egy jutalomkönyv buzdította megszólalásra a résztvevőket.
Gergő a Kocsonyásan félő kisgyerekkel című verssel kezdte a felolvasást, majd elhangzott többek között a Luxusház, az Elmennék hozzád, mint Kisfaludy Sándor, a Kutatási pénzeket nyúlt le, a Vállamon egy manó táncol és az Ez is című versek, hogy csak egy párat említsek.
Ferencz-Nagy Zoltán vitaindítóját azzal a kérdéssel kezdte, hogy „Melyik királykisasszony csókja szabadítja meg a békaembert?” – szerinte Gergőnek valami nem tetszik ebben a világban, és ahhoz, hogy ezt kifejezze, „nem fél versikéket írni”. Zoltán a versek mondanivalóját, ezek problematizáló képességét emelte ki, amely tulajdonképpen Gergő „irónia fintorával” kinyújtott keze. A Kisfaludy-s verset leszámítva Zoltán szerint a költő kerüli a költősködést, mégis bátran kísérletezik azzal, hogy „a metakést hova lehet metadöfni”.
A szünet után Péter Blanka bátorította megszólalásra a jelenlevőket és rögtön egy párbeszéd alakult ki. Locker Dávid volt az első felszólaló, aki a vitaindítóra reflektálva védelmébe vette a Kisfaludy-s verset, aminek Zoltán megkérdőjelezte a tétjét. Szerinte a vers nagyon emberi, egy meghiúsult szerelmi próbálkozásról szóló szöveg mind témáját, mind pedig meta-jellegét tekintve a romantika elemeivel játszik. A Kisfaludy-hagyományt eleveníti fel, mindezt pedig a humor és az önirónia bájával tálalja. Zoltán olvasatában ez a vers túl ironikus ahhoz, hogy szerelmi tragédiaként érzékelje, ezt pedig a nyelvezet és a téma közötti erős kontrasztjával támasztotta alá. A humor és a tragikum nem zárja ki egymást, kontrázta Dávid, sőt, Gergő verseiben nagyon jól tud működni a kettő együtt, egy tragikomikus atmoszférát teremtve, így lehet helye a „legfeljebb szétrúgnék egy villanyoszlopot” sornak egy szerelmes versben.
André Ferenc kiemelte a szövegek tudatos szerkesztését, ugyanakkor ismerős sorokat, gondolatokat vélt felfedezni a versekben, ilyen például a Nemes Z. Márió-féle magyar abszurditás leszűkített és szintetizált változata, Szálinger Balázs, Vajna Ádám és Vida Kamilla közéleti témákat ironizáló perspektívái, sőt, szerinte helyenként egyenesen mintha nagyon jól megírt Karinthy-paródiák lennének terítéken. A versek tétjénél hangsúlyosabb a versek hangulata, jól lehet szórakozni rajtuk, át lehet érezni őket, de érdemes lenne ebből a kellemességből gyakrabban kimozdulnia a szerzőnek és „erősebb éleket keresnie”, ahogy például az Ez is című háromsorosában tette.
„Batman vagy Yossarian?” – veti fel a kérdést Váradi Nagy Pál, arra vonatkozóan, hogy melyik archetípust akarta inkább érvényesíteni a szerző. Ezután pedig a jól ismert FOTEL-modelljét (Forma, Tartalom, Elmélet, Előadás) alkalmazva elemezte a szövegeket. Ami a formát illeti, szerinte ezek szabad, helyenként rímelő, retorikailag „könnyen csúszó” versek, amelyek ugyanakkor „hígak”, szétfolynak. Tartalmi szempontból megkérdőjelezte a manó, mint szimbólum újrahasznosításának tudatosságát, ugyanis két helyen két különböző szerepben van jelen. Egyszer zöld sipkás és Tingilitingnek hívják, egy későbbi versben pedig társaival masíroznak a plafonon és megrágják a képeket – Pali szerint egyszer egy alteregó, egyszer meg egy „hőguta”. A tudatos világépítésbe nála nem fér bele ez az ellentmondás. Az elmélet kapcsán visszautalt Feri megjegyzésére az áthallásokról, szerinte nem működik jól ez a fajta duplafedelűség, ha áthallásos a szöveg, akkor annak érthetőnek kell lennie akkor is, ha az olvasó nem érti az utalást. Ha meg érti, akkor annak jól kell működnie, itt pedig nem működik jól. Az előadást színpadiasnak érezte és ez sem mentette meg a szövegeket az előbb említett szétfolyástól. Azt javasolta Gergőnek, hogy alaposan vágja meg a verseit, hátha úgy lesz belőlük valami.
Locker Dávid ezután a manókat vette védelmébe. Szerinte egy életműnek éppen az adja meg a konzisztenciáját, hogy a kialakított költői világkép szerves elemei a visszatérő szavak, ugyanis ezek egyenként konstruálják meg az említett világképet. Ettől nem lesz önismétlő egy költészet. Pali kiemeli, hogy nem azzal van baja, hogy a vers ismétel, hanem azzal, hogy összezavar, mivel a manókkal ellentétben a szintén visszatérő apa-fiú viszony következetes, ahogy a végig jelenlevő ironikus költőszerep is. Ehhez kapcsolódva Zoltán is a manók védelmére kelt, szerinte Tingiliting könnyen beállhatott később a masírozó manók sorába és kíváncsi lett, milyen céljaik vannak a jövőre nézve.
Szó esett még a versek közönségének korosztályáról, a címek egyediségéről, a South Park, a Family Guy és az Alabárdos monológja közti összefüggésekről, illetve a háromsorosban disznónak olvasott diszkóról is.
Az est végén a meghívott reagált az elhangzottakra, megköszönte a hozzászólásokat és tetszését fejezte ki a kialakult diskurzus kapcsán. A jutalomkönyvet Palinak ítélte, merészségéért. Próbálja azt hinni, hogy a manókat igenis lehet reciklálni, úgyhogy meg is teszi. Igyekszik egy szemmel a manókon és egy szemmel a földön írni meg a valóságot.
