.svg)
Az anyám annyira gáz. Persze leszarja. Magyarázza, hogy az én koromban ő is meg akart felelni másoknak. Spice Girlst hallgatott, a haját Jennifer Anniston-osra vágatta, a Beverly Hills 90210-et nézte. De harminc pluszosan már nem akar senkinek megfelelni. Ami OK. De a strand közepén fürdőruhában jógázni akkor is gáz. És ezt csinálja. Már egy hete, minden nap!
– Összekötöm a kellemest a hasznossal. Most, hogy vége a sulinak, nekem kell vigyáznom rátok. Nincs időm magamra.
Miért kell folyton strandra mennünk? Kirándulhatnánk, bicajozhatnánk, vagy bemehetnénk Pestre fagyizni. Árpinak kéne pár új ruha, és én is kinéztem pár könyvet.
Ehelyett… A francba, már megint tiszta homok lett a mesésfüzetem. Szeretek meséket kitalálni. Megnyugtatnak, ha szomorú vagyok vagy dühös.
Most is dolgozok egyen. Ilyen fantasyszerű. A király külföldön háborúzik, közben a vámpírok beszivárognak a nemesek közé, és őket is vámpírrá változtatják. A vámpírok vezetője, az udvari főtanácsos sötét mágiával elcsábítja a királynét. Megparancsolja neki, ölesse meg a férjét, hogy együtt uralkodhassanak. A trónörökös, Vilene hercegnő kihallgatja a tervet. Megijed, hogy a nagy király, az apja meghalhat. Az anyjára pedig dühös, mert hagyta, hogy a főtanácsos elcsábítsa.
Most az jönne, hogy a hercegnő megpróbálja figyelmeztetni az apját. Csak nem tudja, ki vámpír és ki ember. De be kell vinnem az öcsémet a vízbe. Anya még csak most kezd jógázni. Előtte még elpufogta a szokásost: apám ilyenkor miért nincs itt. Egyetértek. Kivételesen. Apa kamionozik. Most is egy kéthetes úton van. Másfél hete ment el. Ha szerencsénk van, hamarabb hazaér. Előfordul. Jó lenne. Apa szeret kirándulni. Nagyon szép helyeket ismer. Múltkor elvitt minket a Teve-sziklához. Ott van az egri vár díszlete is. Suliban pont akkor vettük az Egri csillagokat.
Apa engem szépségemnek hív. Azzal vigasztal, nem baj, hogy az ő ritkás haját és mélyen ülő, kék szemét örököltem, nem anya erős, egyenes haját és nagy, barna szemét.
– Evikém, ezek bizonyítják, hogy mi összetartozunk.
Árpi anyára hajaz. Talán anya ezért szereti jobban. Teljes összhangban vannak. Vagyis öcsém inkább a visszhang. Most is, a víz felé: mindenről apa tehet. Anya vállán van minden teher. Ezért ilyen stresszes. Ezért eszik annyi édességet. És jógázik. Én miért nem értem ezt? Visszanézek anyára. A fürdőruhája félrecsúszott, a derekán a háj hurkákba gyűrődik egy póztól. Kiráz a hideg. Pár napja, a nagy hőségben a barátnőim is itt voltak. Huh, de kínos volt. Legalább most nincsenek. Ki a fene menne viharos szélben homokos strandra.
Öcsém tovább visszhangzik. Az se jobb, ha apa itthon van. Anyának akkor még az ő valagát is tisztára kell nyalnia. Mintha apának akkora elvárásai lennének. Jó, dühös, ha reggel felébresztjük. De ez rendben van. A munka miatt mindig hajnalban kel. Legalább ha itthon van, hadd aludja ki magát. Az is érthető, hogy együtt vacsorázzunk. Végre itthon van, legyen már együtt a család. Csak ha vacsora közben megiszik pár sört, olyan furi lesz. Simogatja meg fogdossa anyát. Ő meg odasziszegi, hogy Andor, most ne, ne a gyerekek előtt. Erre: te vagy a feleségem, ez az én lakásom, és ez jár nekem. Ezután kizavar minket. De meglestük. Apa anyát az ölébe húzza, vagy a hűtőnek dönti, és megmarkolja a cicijét meg a nuniját. Anya néha tiltakozik, meg mondja, hogy fáj. Olyankor apa megüti, de aztán bocsánatot kér. Annyira akarta anyát. A vége mindig ugyanaz. Szexelnek. Utána anya olyan szomorú, mint egy kalitkába zárt madár. Volt, hogy anya nem hagyta, hogy kimenjünk. Apa ordított és megütötte. Egyszer anya beverte a fejét az asztal sarkába. Be kellett vinni az ügyeletre. Gyorsan összevarrták, és másnap már tök jól volt. Apa azért lemondta a következő munkáját, hogy anyával lehessen. Virágot vett neki, elvitte vacsorázni, meg vigyázott ránk, hogy anya pihenhessen.
Árpiba a mélyülő víz végül belefojtja a prédikációt. Úszunk kicsit, labdázunk, aztán Árpi nyafogni kezd. Fázik és éhes. Anya fel sem egyenesedik a pózból. Türelmetlenül a táskája jobb zsebére bök. Bármit, csak ne vattacukrot, veti még oda.
A kajáldánál ott az a sörhasú tata, aki két napja kikezdett anyával. Most is őt bámulja. És most is büdös sörszaga van. Két napja odajött, és kérdezte anyát, mit csinál. Lövése sem volt, mi az a jóga, de vigyorgott és kacsintott, hogy szívesen beszállna. Anya játszotta kicsit az agyát, aztán lepattintotta.
Utálom, ha anya ezt csinálja. A gyereknapi műsoron is az első sorban vonaglott. Egy apuka ki is kezdett vele. Ő meg hagyta. Az egyik fogadóórán meg a tesitanárnak tette az agyát.
– Igen, a testmozgás szerintem is nagyon fontos. Kár, hogy a férjem ritkán van itthon. – Mintha lenne összefüggés.
Kaja után elfekszek a pokrócon, és folytatom a mesét. Most az a rész jön, hogy Vilene hercegnő megtalálja a szép, mézszőke hajú Lancel apródot, akiben tudja, hogy megbízhat. Azt még nem tudom, miért. Talán hallotta, amikor egy vitában az apród megvédte a királyt… Vagy látta a vívásórán, ahol bátor és becsületes volt. Lancel titokban régóta szerelmes a hercegnőbe, ezért boldogan vállalja a küldetést. Mikor kezet csókol, és elvágtat a levéllel, Vilene még nem tudja, de ő is beleszeretett a fiúba.
Az öcsém kirángatja a kezemből a füzetet. Labdázni akar.
– Folyton azt a tetves mesét írod. Ez jó! Evi mesetetves! Mesetetves! Mesetetves!
Remek. Eddig volt leleményes Odüsszeusz, most már van mesetetves Evelin is. Anya abbahagyja a jógát.
– Hagyd békén a nővéred. Te meg menj, és játssz vele! Hogy nem lehet tőletek nyugton lenni – hangja elfojtott. Most tényleg dühös.
– Ha szeretnétek, velem labdázhattok.
A csávó eddig pár méterrel arrébb napozott, és anyát bámulta. Az öcsém lelkes, én kevésbé. Anyám hálálkodik. A labdázás amúgy nem rossz. A csávó, Laci, egész jó fej. Árpit rendesen megfuttatja.
Aztán anya befejezi a jógát. Laci kér egy cigit. Anya, mikor velem terhes lett, leszokott.
– Akkor meghívsz egy sörre?
Mi van? Anya is lefagy. Aztán belemegy. Ahogy távolodnak, hallom, hogy Laci magyaráz, mekkora jógarajongó. Képzelem. Messziről is hallom anyám harsány, rájátszós nevetését. Nagyon egymásra találhattak.
Később Árpival hármasban bemennek a vízbe. Én a parton maradok. Hányingerem lesz attól, ahogy anyám játssza az agyát. Ő meg dühös, mert nem megyek velük. Laci oldja meg: valakinek úgyis vigyáznia kéne a cuccokra. Már az ő pokróca is itt van.
Ráírok a legjobb barátnőmre. Ő megért. A szülei két éve váltak el. Azóta is folyton azt hallgatja, az apja ezért seggfej, az anyja azért kurva. Hallgatok rá, és anyámék után megyek. Ha nem látom, mi történik, nem is tudok közbelépni.
Úszás után lángosozunk, kártyázunk. Én Lacival vagyok párban a négyes kanasztában. Egész jól összedolgozunk. Anyáékat kétszer is megverjük. Aztán Árpi labdázni akar. Laci és anya játszanak vele. Én folytatom a mesét. Most jön a mélypont. Amikor úgy tűnik, a gonoszok győznek.
Híre jön, hogy a király meghalt. Ezután a vámpírok a királynéval átveszik a hatalmat. Vilene hercegnőt börtönbe zárják. Azt mondják, nem is a király lánya, és halálra ítélik.
Anya megsimogatja a fejemet. Készülődjek, megyünk haza. Próbál belelesni a füzetembe, de elrántom. De hisz lenézed a meséimet. „Ez csak felesleges tollkoptatás.” Most én vagyok anya visszhangja. Tiltakozik. Laci előtt a rendes anyát akarja játszani.
Apát legalább tényleg érdekli, amit írok. Szerinte én leszek korunk Szabó Dezsője. Apa nem olvas sokat, de Az elsodort falu a kedvence. Én is elkezdtem, de nem nagyon értettem.
Előremegyek, ne kelljen édelegnem anyámmal. Talán le is nyugszom.
Az utcán utolérnek. Laci is jön. Nálunk vacsorázik. Sokára jön a busz, ne kelljen órákat a megállóban üldögélnie. Vállat vonok, nekem mindegy. De émelyegni kezdek. Otthon mindent kiadok magamból. Anyának fel se tűnik. Csak a vacsoránál, mert kedvetlenül piszkálom a lasagnét.
– A sok lángos meg palacsinta. Mindig mondom, hogy a strandokon be kéne tiltani ezeket az olajos, zsíros vackokat. A felnőtteknek sem tesz jót, de a gyerekeknek egyenesen káros.
Megint rosszul leszek. Míg hányok, anya tartja a fejem. Aztán megmossa az arcom, levetkőztet és lefektet. A szokásos puszilétrával (egy az álra, egy az orra, egy a homlokra), elköszön, és kimegy Laciékhoz. Forgolódok, nem tudok aludni.
Később Árpi is bejön. Laci itt alszik, mert lekéste a buszt. Émelygés. De már nem jön semmi. Mélyeket sóhajtok. Néha apa hamarabb hazaér. Lehet, hogy most is. Könyörgöm, ne! Életemben először kívánom ezt.
Írással terelem el a figyelmemet. Vilene hercegnő kivégzéséig gyorsan eljutok. A hóhér már emeli a bárdot, a királyné az átoktól homályos tekintettel áll, a vámpírok szájukat nyalva várják a kiömlő vért.
Most kéne a fordulat. Lancel apród hősies mentőakciója, a vámpírok lemészárlása, a gonosz főtanácsos halála a királlyal vívott varázspárbajban és a királynéról lefoszló átok. Aztán Lancel és Vilene hét országra szóló lakodalma.
De nem megy. Túl könnyű, túl boldog. Pedig minden mesének ez a vége. Mégis hamis. A király legyőzhetné a gonosz főtanácsost, de a királynén az átok nem törne meg. Vagy ha igen, akkor sem nyomtalanul. Vilene és a király soha többé nem bízna a királynéban. Lancel meg… Talán az ő szerelme sem olyan erős. Vilenét lecserélné egy gróflányra, és őt venné feleségül.
Nem. Most nem megy ez a boldogan éltek, míg. Félrerakom. Talán holnap.
Juhász Tamás 1988-ban született. A budapesti ELTE-n tanult történelem és kommunikáció szakon, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban gitár szakon tanult. A Juhász Tomi – Vaklárma zenekar dalszerzője. Írással 2018 óta foglalkozik aktívabban. Novelláit többek között az Élet és Irodalom, az Irodalmi Jelen és az Apokrif online közölte.
