Megtanulni városul

Mohácsi Balázs: hungária út, hazafelé. Jelenkor, Budapest, 2018.

Hány nyelven bír hallgatni egy város? Mihez lehet kezdeni, ha valaki beleszeret az utcák kiszámíthatatlan hurkaiba és a panasznál is hangosabb buszok búgásába? És vajon milyen mértékben változik meg egy utca, amikor hazafelé sétálunk rajta és hogyan hullámzik, amikor távozni készülünk? Az otthontól milyen távolságra érezhető még az anyaszag és hol szűnik meg az otthonosság?
Mohácsi Balázs első kötete egy (több) város metabolizmusát tárja fel, ahogy a geometrikus táj megkonstruál mindenkiben egy belső várost. Így van esély „életben maradni/ legalább tárgyként, ez hasznos cél.” (59.)
Posztmodern magabiztosság­gal zsonglőrködik az intertextualitással, idézetek, áthallások, rájátszások szerepelnek Dino Buzzatitól a Hiperkarmáig. Itt a nyelv nem eszköz, hanem állandóan nyüzsgő, élő szövet. Mindegyre változik, alakul, kileng, mint egy magasház, lebomlik és újraépül a homlokzatok mögött.
A kötet versnyelve az avantgárd megszólalásmódokat idézi, aktív párbeszédbe lép a hagyománnyal, helyenként expresszionista pimaszsággal kapargatja a képzavarok közti kötőanyagot, máskor a motivikus repetíció vagy a vizuális deviancia irányába mozdul el, de a kollázstól sem riad vissza. Gondosan ügyel, hogy minden vers eltérő poétikákat működtessen.
A lassúváros-kiáltvány egyszerre határozza meg és homályosítja el a kiindulási pontokat, nem engedi eluralkodni a látványt, „nemcsak horizontálisan terjed, hanem vertikálisan is a mélybe hatol és a magasba emelkedik.” (24.) Egymásba rezonál a képek fényszennyezettsége, a szobrok márványtánca, a dallamok fűrészes lüktetése és az architektúrába mártott monumentalitás. Érzékszervei ismernek minden útvesztőt: büfék szaga, falak finom repedései, a levegő íze, az aszfalt keménysége és az épületekből sugárzó hő egyaránt tájékozódási pontok a város gőzölgő bélrendszerében.
Mintha Kassákkal sétálnánk végig a Zsolnayból Uránvárosig, ő meg közben megállás nélkül beszélne a város nyelvén. Mégis, aki nem járt még a Hungária úton, az is úgy érzi, hogy hazafelé tart.