.svg)
L. Simon László szerint az igazán nagy kérdés napjaink olvasói kultúrájával kapcsolatban az, hogy egyáltalán megmaradunk-e olvasóknak? A 10. Kolozsvári Könyvhét keretén belül, pénteken délután L. Simon Lászlóval Karácsonyi Zsolt beszélgetett irodalomról, olvasóvá nevelésről, L. Simon László legújabb kötetéről és írói tapasztalatairól. L. Simon László író, költő, politikus és borász. Legutóbbi kötetének (Ki viszi a puskát? Emlékezet és politika) bemutatóján a szerző megosztotta a jelenlévőkkel, hogy irodalomszeretetét édesanyjának köszönheti, általa vált olvasó emberré, és ő maga apaként is igyekszik gyermekeit olvasóvá nevelni. Úgy látja, az olvasás kultúrájával jelenleg problémák vannak, az irodalom háttérbe került, nagy a konkurenciája, valamint az irodalomtanítás módszertana is változtatásra szorul. A politikusi pályán is mozgó szerző több alaptanterv-módosító gyűlésen vett már részt, és úgy véli, általában épp a legfontosabb kérdés szorul háttérbe. A nemzeti kánonról folyó viták végeláthatatlannak tűnnek, L. Simon László szerint ezt csupán álkérdések övezik. Véleménye szerint arról kellene igazán beszélni, hogyan lehetne megszerettetni az irodalomolvasást a fiatalokkal, és nem arról, hogy melyik költőtől és hány vers legyen az alaptanterv része.
Fotó: Szentes Zágon
Horváth Jánost idézve, Karácsonyi Zsolt felhozta Ady példáját: azt, ahogyan ő képes volt költészetében felszabadítani az ember belső vágyait. Ennek kapcsán arra volt kíváncsi, mennyiben van ma felszabadító ereje a költészetnek? L. Simon László szerint mindenképpen figyelnünk kell a generációk közötti különbségekre, hiszen míg számára Ady a kedvencek közé sorolható, a fiatalok számára nem biztos, hogy ugyanazt jelenti. A költészet a személyes szabadság elérését mindenképp magában hordozza, számára például Ady jelent hasonlót.
Fotó: Szentes Zágon
Karácsonyi Zsolt a szerző kötetéről és írói tapasztalatairól érdeklődött a politikai karrierjének kontextusában. A szerző elmesélte, többször érte támadás művei miatt, a sajtó gyakran kapott fel félmondatokat és hozta összefüggésbe ezt személyével, figyelmen kívül hagyva a lírai én és szerző közötti távolságot. A könyvbemutató végén a bor és a szerző viszonyáról, a bölcsészegyetem után elvégzett szőlész-borász mérnökiről, és a nagyapa borkereskedelméről is szó esett. A szerző több személyes történetet osztott meg a jelenlévőkkel, majd az esemény könyvvásárlással és dedikálással zárult.
