Más húrokat penget?

Hobbiból fotózó zenész vagy basszusgitározó fotóművész-e a pozsonyi születésű Marius Bartoň? Mindeddig a zene játszott fontosabb szerepet az életében. Zenészként tett szert ismertségre, és hosszú ideig nem is jutott eszébe, hogy kamerát ragadjon. Jól elvolt a gitárjával, számtalanszor csapott a húrok közé a közönség örömére. Hangszere mellett fényképezőgépe a mindene. 2019 óta mégis inkább a fotózás tölti ki az idejét, mintsem a muzsikálás. A budapesti Szlovák Intézet fekete-fehér felvételeit mutatja be Polarity címmel.

Bartoň még középiskolásként ismerkedett meg a zenével. Előbb klasszikus gitáron játszott, majd átváltott a nagybőgőre. Első basszugitárját nagybátyjától, a jazz­trombitás és zeneszerző Ladislav „Laco” Déczitől kapta. Éjt nappallá téve gyakorolt, hogy minél jobb basszusgitáros váljék belőle. A befektett idő és nem kevés energia hamarosan megtérült, Bartoň profivá vált. Neves zenakarokkal: a Fermatával, a Prúdyval és a Metalindával lépett fel. Tanítja is a gitározást, hogy minél többen szerethessék meg ezt a mély hangfekvésű hangszert.

„2019-ben a zenész, Marius Bartoň emlékezetes módon vonult be a fotóművészet színterére, miután a neves kurátor, fotó elméleti és szakmai kiadványok szerzője, PhDr. Marián Pauer, ESFIAP felfedezte és bemutatta a szakmai és műkedvelő közönségnek, valamint két sikeres egyéni kiállításának (2019, 2020, Pozsony) volt a kurátora” – olvashatjuk Polarity című kiállítása apropóján. Kezdeti képeit színesben „lőtte”, majd átváltott a monokrómba. Elmondása szerint azért, mert a színek rendszerint elvonják a figyelmet a kompozícióról, míg egy fekete-fehérben előhívott mű – szemben a színessel – letisztultságot sugároz.

A Polarity az alkotó 2022 és 2024 között készült felvételeit mutatja be, amelyek „a minimal art, a fine art, a street art, a portré, a csendélet és a fotómontázs területére összpontosítanak”. Igazi kihívás, már-már lehetetlen küldetés ezekben a műfajokban valami újat mutatni. Persze egy-egy kortárs alkotó azért tud meglepetést okozni. Például Bede Kincső, aki bizarr látásmódja ellenére, vagy tán pont ezért is sikert sikerre halmoz. Munkái igencsak egyediek, még ha sokan ijesztőnek is találják azokat. Marius ­Bartoň képei láttán nem fog el senkit a rémület, inkább őszintén rácsodálkozunk, hogy mennyi minden mellett megyünk el, amit ő észrevesz. Részletgazdag képein épületek, erkélyek architektúráját örökíti meg. Fotóin főszerepet kap a nap, a fény és árnyék kontrasztja. A formák és vonalak játékára, textúrák finomságára épülő tárlaton hol egy asztalon heverő desszertesvilla (Stratené a nájdené, 2022), hol egy árnyakkal sejtelmessé tett fiatal nő (Private Sun, 2023) tűnik fel. Bartoň mindennapjaink szépségeit mutatja meg. A nemcsak technikailag, de ábrázolásukban is kifinomult kompozíciók mély érzelmeket hívnak elő a nézőkből. Bartoň fontosnak tartja, hogy alkotásai esztétikusságuk mellett meg is érintsenek bennünket, legyen üzenetük. Hogy a kiállítás képei e tekintetben is sikerrel veszik az akadályokat, az kétségtelen.

Elég egy pillantást vetnünk a Point of Fear (2022) című képre, és máris megértjük a mögöttes üzenetet. A feltűnően csinos nő arcára kivetülő árnyjáték többféleképpen értelmezhető. Sugallhatja a megbélyegzettséget, kiszolgáltatottságot vagy a másik közeledtétől való félelmet. Biztosak nem lehetünk benne, hogy Bartoň mit akar kifejezni. Kompozíciója utalhat a szégyenérzetre, de egyfajta beletörődöttségre is. A kompozíció az erős kontrasztok miatt zsigeri erővel hat.

Jelenítsen meg egy alakot vagy formát, fókuszáljon épületekre, játsszon a fénnyel és árnyékkal, mindegy is. Precízen kidolgozott, letisztult kompozíció, ez Bartoň stílusa, akinek munkásságáról szinte csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Kalandozása a zenéből a fotóművészetbe jó döntés volt, és úgy tűnik, bár megmarad zenésznek, a fotó egyre komolyabb szerepet kap életében. Különféle pespektívájú, minimal artos és játékos műveivel nézőit „leveszi a lábáról”, legalábbis engem.

‍

Marius Bartoň: Polarity, Szlovák Intézet, Budapest, 2024.

‍